Fenekestül felfordult az élete az elmúlt két évben Árgyellán-Marton Edinának, a fiatal nőnél akkor diagnosztizálták ugyanis az inzulinrezisztenciát. Egyik napról a másikra életmódot váltott, ennek köszönhetően pedig másfél hónap után megfogant kisfiuk. Emellett a diéta és a rendszeres mozgás pozitív mellékhatásaként megszabadult 33 kilótól is. Instagram oldala, az ir_on_will – ahol életmód-tanácsokat és recepteket oszt meg – ma már több mint 6 ezer követőjének szolgál inspirációként. A Szentesről elszármazott, férjével és kisfiával Nyíregyházán élő édesanyával beszélgettünk sikertörténetéről.
– Hogyan kezdődött a változás, és mi történt veled az elmúlt két évben?
– Sosem voltam igazán vékony testalkatú gyerekként sem, piszkáltak is ezért az osztálytársaim. Sokat fogyókúráztam már a gimnáziumi évek alatt is, de a diéták nem voltak tartósan sikeresek, mindig lement valamennyi, aztán visszajött. Persze többször elhatároztam, hogy elfogadom magam úgy, ahogy vagyok, de ez valahogy mégsem sikerült. Végül is megtaláltam a szerelmet, és úgy éreztem, megbékéltem magammal. Miután összeházasodtunk, szerettünk volna kisbabát, de több mint egy év próbálkozás után sem sikerült teherbe esnem. Elmentem kivizsgálásokra és kiderült, hogy inzulinrezisztenciám van, ez volt az oka, hogy nem jött össze a baba. Illetve mint ennek kapcsán kiderült, ez okozta azt is, hogy sosem tudtam megszabadulni a plusz kilóktól. Az orvosom mindent elmondott, hogy ez mivel jár, és mit kell tennem. Ez január 5-én történt. Aznap mindent felzabáltam, a fél várost megettem – neveti el magát – és másnap úgy keltem fel, hogy jó, akkor én most életmódot váltottam. Nem volt egyszerű az elején, mert napi ötször ettem, és eszem ma is, összesen 160 gramm szénhidrátot, de megvan, hogy melyik étkezésnél mennyit lehet és milyen felszívódásút. Van egy kis konyhai mérlegem, szépen rápakolok mindent, és lemérem, de szerencsére ma már szemre is meg tudom állapítani, hogy egy adag, mennyi szénhidrátot tartalmaz.
– Az elsődleges cél tehát a gyermekvállalás volt, és mellékhatásként fogytál 33 kilót, ami fantasztikus eredmény!
– Igen, az elsődleges cél, hogy babát szerettünk volna. Fontos emellett, hogy ha az inzulinrezisztencia kezeletlen marad, akkor a cukorbetegség lesz a következménye, így ez is komoly motiváció volt. A fogyás pedig „mindössze” pozitív mellékhatása volt az életmódváltásnak. Időközben rájöttem, hogy mennyivel jobb így a közérzetem, könnyebben tudok mozogni, sportolni, beleférek a kisebb ruhákba, és persze kapom a dicsérő szavakat is.
– Bár a nők kora és súlya tabu, de 103 kiló voltál az életmódváltás kezdetén. Mennyire zavart, hogy túlsúlyos vagy?
– Igyekeztem mindig kompenzálni az élet más területén, valamilyen pluszt hozni, ami ezt ellensúlyozta, például a karrieremben. De sosem éreztem tökéletesen jól magam a bőrömben. Elfogadtam, hogy ilyen vagyok, bár az volt az érdekes, hogy alapvetően sosem ettem sokat, ennek ellenére mégsem voltam vékony.
– Most te főzöl, saját receptjeid is vannak, honnan kaptál segítséget?
– Mindig is szerettem főzni, bár nem ennyire. Ugyanazokat az ételeket készítem, mint korábban, csak az alapanyagokat kicserélem. Egyébként ebben nagy segítségemre van az én drága nagymamám receptes könyve is, amelyből már számos finomságot alakítottam át diétássá. Rizsből például csak bizonyos fajtákat ehetek, finomlisztet csak állagjavításra szabad használni, a cukor, a banán és a szőlő abszolút tiltólistás. Régen mindig tejeskávét ittam reggel, de a nap kezdetén ilyen típusú tejterméket sem lehet fogyasztani. Átálltam a mandulatejre, de az sem mindegy, hogy milyen.
– Ez őrült nagy önfegyelmet, odafigyelést és tudatosságot igényel! Sosem csábulsz el? Nincs bűnözés, mondjuk egy vasárnap ebéd utáni zserbó formájában? Annál is inkább, mert a férjed cukrászdákat üzemeltet.
– A múltkor itt maradt egy kifli csücske az asztalon. Ránéztem, hogy Úristen, de megenném, milyen jólesne. Aztán rájöttem, hogy dehogyis, ezt csinálom már két éve, nem ronthatom el. Sokan mondják, hogy egy kis bűnözés belefér, de nem! Mert ha minden nap vagy minden héten belefér egy kicsi, azt a szervezetem már érezné. Nyilván nem lennék tőle rosszul, ha megennék egy zserbót, de a tudat nem lenne jó. Maga az a tény, hogy ilyen sokféle változás történt a testemben az életmódváltás nyomán, hogy sikerült teherbe esnem, lefogytam, hogy jól érzem magam a bőrömben, mind olyan pozitívum, amit egyszerűen nem akarnék odaadni egy ilyen élményért. Egyébként cukormentes zserbót is lehet sütni, sőt, a cukrászdában is árulnak már diétás süteményeket.
– A diéta mellett nagyon fontos a rendszeres mozgás. Hogyan kezdtél el sportolni?
– Heti 3-4 alkalommal sétáltam, bicikliztem, úsztam, kocogtam. A várandósságom alatt pedig találtam egy nagyon jó kismamatornát is. Mikor megszületett Áron, már nagyon hiányzott a futás, vettünk egy futóbabakocsit, és azóta együtt rójuk a köröket.
– Mesélj egy kicsit a blogolásról! Gondolom, a sikerélmények hatására kezdtél el írni, hogy másnak is iránymutatást, inspirációt tudj adni.
– Két oka volt az Instagramon az ir_on_will oldal létrehozásának, az egyik az iránymutatás. Nagyon sok olyan Facebook csoportnak tagja voltam és vagyok, ahol érintettek vannak. Láttam, hogy sokaknak hatalmas nyűg a számolgatás és a főzés. Rájöttem, hogy számomra ez nem olyan bonyolult, miért ne mutatnám meg másoknak is? Igyekszem mindig egyszerű dolgokat készíteni, amit be lehet építeni a mindennapokba. A másik ok pedig, hogy nekem is nagyon sokat segít ez a platform, ahol megoszthatom a tapasztalataimat. Egy jó kis közösség alakult ki, folyamatos visszacsatolást kapok, beszámolnak a sikertörténeteikről, elküldik, mit sütöttek és hogy sikerült. Ez nagyon sokat ad.
– Mi a cél? Komolyabban szeretnél ezzel foglalkozni a jövőben, vagy csak hobbi marad?
– Most is dolgozom, marketing szövegeket írok. Sőt, még egyetemre is járok, úgyhogy talán egy kicsit túlvállaltam magam a baba mellett. Természetesen mikor Áron ébren van, csak vele foglalkozom, mindez nem megy a közösen töltött idő rovására. De a cél, hogy ebből az oldalból egy kicsit többet kihozzak, szeretném valahogy tovább fejleszteni. Elkezdtünk például a férjemmel videókat készíteni arról, hogyan készülnek a receptek. Most már több mint hatezren követnek. Emlékszem, mennyire örültem, mikor százan lettünk! Egyébként egy kicsit ijesztő, hogy ilyen sokan vagyunk, de mindig elmondom, hogy én nem vagyok szakember, tehát mindenkinek a dietetikusa állítsa be, hogy mennyi szénhidrátot ehet, ehhez viszont sok ötletet lehet meríteni az oldalról.
– Hiányzik valami a régi életedből?
– Épp valamelyik nap gondolkoztam ezen, és az Instagramon is feltettem a kérdést, hogy kinek mi hiányzik? Nagyon sokan írták, hogy a krumplipüré, meg a Milka csoki. Emlékszem, tavaly nőnapkor az egyik üzletben Mozart csokigolyót adtak ajándékba minden nőnek, ami nekem nagy kedvencem volt annak idején. Persze nem ettem meg, de azért ott és akkor nem esett jól. Amikor főzök, és mindent ki kell mérnem, néha legszívesebben kidobnám a mérleget az ablakon, de ezek csak pillanatok, mert egyébként annyira kerek lett az életem, hogy nem adnám semmiért, és nem mondanám, hogy bármi is hiányzik. Hiszen apró csodák, amiket ez az életmód tud adni az embernek.
Palicska Irén
