Legalább öt különböző interjút lehetne készíteni Horváth Jánossal, annyiféle területen mozog, de csak látszólag szerteágazó az élete. A szentesi Szűrszabó utcából eljutott Alaszkába, Japánba, stand upol, filmekben szerepel, indián hagyományokat őriz, több harcművészeti ág fekete öves mestere, aki egy kutyaszános filmre készül, s nagy vágya még nagyobb karriert befutni, valamint az angol királynővel reggelizni. Egy másik, jórészt városunkban készült film forgatását pedig már lassan befejezik, amelyet régi alkotótársaival, Szőke Andrással és Badár Sándorral elsősorban a szentesieknek szánnak.
„Vártuk Badárral, hogy híresek legyünk”
Színész, humorista, író – civilben harcművész, kutyaszánhajtó – ezt írná a névjegykártyájára magyarul, angolul és japánul Horváth János, ha lenne neki. A szentesiek jól ismerhetik őt többek között a Szőke-Badár -filmekből, utóbbival nem hivatalosan a 70-es évek közepe óta ismerik egymást, mondja János.
- Volt a Nyíri és Szűrszabó utcai gyerekcsapat, meg a Deák utcai, rendszeresen megvertek bennünket, mert nagyobbak voltak, kivéve Badárt, akinek azért jutott egy-két jutalomsaller. Hivatalosan 1979 óta ismerjük egymást, amikor karatézni kezdtünk. Hamar kiderült, hogy sok közös érdeklődési körünk van, amatőrfilmeket csináltunk. Évekig azt hazudoztuk, hogy elmegyünk Japánba. Akkoriban Magyarországról eljutni oda olyan lehetetlenségnek tűnt, mintha a Marsra utaznánk. Ezért beszéltünk róla olyan nagy mellénnyel, mégis megcsináltuk. Könyvet akartunk írni róla, de vártuk, hogy kellően híresek legyünk. Bár a középiskolai kollégiumban diavetítést tartottunk, annál nem is kell híresebbnek lenni, amikor a sok koleszos csaj beült megnézni – meséli.
János sok területen elmélyült munkát végez, mindenbe igyekszik magát beletenni, ez gyerekkorából ered, állandóan a könyveket bújta, ami felkeltette érdeklődését, abban nagyobb tudásra tett szert. A japán kultúrkörből veszi a példát, aki csak arra koncentrál, amit éppen csinál, mindent ugyanazzal az attitűddel végez.
Együtt lélegzik a kutyákkal
Gyerekként kutyák, nagyapja kuvaszai között nőtt fel. Megvalósítva egyik álmát, a 90-es évek elején eljutott Alaszkába, hogy megtanulja, amit ott meglehet tanulni. 2005-ben a Cadillac Drive forgatására visszatért a vadregénye helyszínekre, de újra elmenne. – Ott is változik minden, de bizonyos dolgok maradtak: amikor meleg van, meleg, amikor hideg van, akkor hideg. Csodálatos, furcsa világ. Sokkal keményebb tud lenni, mint elképzelnénk, de ha az ember tisztességesen áll a környezethez, akkor Alaszka engedi, hogy ellegyél ott.
János musher, azaz kutyaszánhajtó. – Sport, játék, gondolkodásmód, életmód egyben- a zen buddhizmus egy megnyilvánulási formája számomra. Ha ott állsz a szánon, egy egység vagytok: sok szív, sok láb, minden lélegzet, együtt mozogni egy csodálatos dolog. János elárulta, olyan típus, aki egy késsel és egy marék sóval is el tud lenni az erdőben, de a Buckingham-palotában is szívesen elköltene egy villásreggelit az angol királynővel. – Ezt azóta is várom, hátha meghív. Jól elbeszélgetnénk, felsorolnám neki az összes angol királyt, és persze a magyarokat is.
Kitalálta, hogyan játszhat a szentesi színházban
Sokkal több film, szerep és még több nyilvánosság – erre érezte magát predesztinálva János. – Ki tudja még, mik jönnek, remélhetően jönnek – jegyzi meg. Bízik a kultúr stand up műsorában is, ezt úgy jellemzi,mint egy TIT-előadást, amelyben egy tematika mentén halad. De a helyzete nem egyszerű. – Nem vagyok tagja egy társulatnak sem, így az én ösvényem egy kicsit gazosabb. Nem vagyok benne a mainstreamben, a perifériáról nehéz visszamászni. Az ősi, elcsépelt módszer, hogy a könnyebb utat válasszuk, egyszerűen csinálni valamit, nálam nem működött, inkább a „csinálni máshogy”, a nehezebb úton – vallja. Azt is elismeri, ez már így, 56 évesen nem kényelmes, de töretlen a lelkesedése. – Egy kollégával könyvet írok, forgatókönyv is készül – vázolja munkáit, s egy jó tanáccsal is szolgál: nem éri meg okosnak lenni. – Furcsa vagyok és csodabogár, néha megküzdök magammal, de vállalom, ez én vagyok, hiszen ez az interjú is nyilván ezért készül, mert ilyen vagyok már harmincöt éve.
A jelenlegi járvány-helyzetben azt hangoztatja: – Nincs más hátra, mint előre! Előkészítek 2022-re egy kutyaszánhajtásról szólófilmet, aminek én leszek a rendezője. Nagyon nehéz rá összeszedni a pénzt, de nem lehet egy helyben állni. Időnként a vasarcú szamuráj, a vicces gyerek ember is.
Tele van tervekkel, Szentesen is többször megmutatkozna, akár a kultúr stand up estjével. – Most csinálunk Szentesnek egy fontos dolgot, ami az egész országé, de fontos itteni kötődése van. Az én koponyámból pattant ki. Rövid időn belül kész lesz, remek szereplőgárdával, Kossuth-díjasokkal, a Gáspár-testvérekkel, Reviczkyvel, Szarvas Józseffel. Badárral és Szőkével a hármunk karakterére építve érdekes figurákat hozunk ki magunkból. Nehéz körülmények között készült el, szeretném megköszönni Farkas Sándor országgyűlési képviselő, miniszterhelyettes segítségét, aki nélkül nem jött volna létre a film, valamint a szentesi önkormányzat is biztosította, hogy mindent megcsinálhattunk, amit akartunk, s már játszhattunk a színházban. Kénytelen voltam kitervelni ezt a filmet, hogy felléphessek a színházban – teszi hozzá viccesen. Elárulja, régen, még Petőfi-iskolásként már sokat állt a színpadán, minden évben ott volt az évzáró és a tanévnyitó hangverseny, de Bácskai Miska bácsi diákszínpadosaként is fellépett. Sőt, Szőke ’88-as Citromdisznó című filmjét is ott forgatták.
János régóta Budapesten él, közelebbről Kamaraerdőn, kint is, bent is, nagyon szép környezetben, egy köteg kutyával. – A kedvesem régóta elviseli a dolgaimat, mindenben partnerem, az észak-amerikai kultúrával is együtt foglalkozunk, nemcsak feleségem, hanem a barátom is. Jól vagyunk, majdnem kerek az életünk, és majdnem gurul, mert azért nem minden könnyű a világban.
Darók József
