Épp egy darázscsípéstől fuldokló kutya életét mentette meg dr. Dobos András a beszélgetésünk előtt. Nagy volt az ijedtség, magam is az eset hatása alá kerültem. A héten Szentesi Hősünk dr. Dobos András címzetes egyetemi docens, szakállatorvos, szemészettel foglalkozó állatorvos, akinek nevéhez a modern állatorvosi szemészet kialakítása köthető. Sokat hallottam már róla, és kíváncsi voltam, milyen mérföldkövek határoztak meg sikeres pályáját. Szentesi rendelője a világ legjobban felszerelt állatorvosi szemészeti rendelőinek egyike, lézerműtéti diagnosztikában, műtéti lézertechnikában és szemészeti diagnosztikában. Jelenleg Pécsett szerzi a Phd-t, a vidéki állatorvoslás megbecsülésért küzd, életútja nem mindennapi. Nagy büszkesége a családja, amely biztos hátországot jelent számára, a jövőben pedig Bíró Jenő festőművész kiállítását szeretné megvalósítani.
– Már hetedik generációsok vagyunk, a legidősebb fiunk a hetedik generációs Dobos András, aki a mellettünk lévő szobában tanul, online végzi az egyetemet Temesváron – meséli büszkén. Dr. Dobos András tősgyökeres szentesi, a Horváth Mihály Gimnáziumban töltötte a középiskolás éveket, ahol megismerte feleségét, Juditkát. – 1977. szeptember 1-jén, vágott közbe gyorsan, hiszen az évszámokban is kiváló memóriája van. Három gyermekük született, akik nagy büszkeségeik. Mindhárman az orvosi pályát választották. A komoly döntéseket mindig megbeszélik a családdal. – A feleségem tanárnő, én az állatorvosi pályát választottam.
A kezdetekkor a munkám miatt, ami a háztáji állatokra összpontosult, laktunk Derekegyházon, Fábiánsebestyénen és Árpádhalmon, majd 2003-ban visszaköltöztünk Szentesre, és akkorra tehető a Kiséri Állatorvosi Rendelő születése. Ha tudtam volna, hogy a kisállatgyógyászat jövője merre tart, akkor Szentesen maradtunk volna – gondol vissza. – Két választás előtt álltam – majd körbemutatott a szobában, a művészet szeretete áthatja egész otthonát. Egy családi imaszőnyegre hívta fel a figyelmem, miközben helyet kínált abban a fotelben, ahol hajnalban szeret elmerülni a könyvei között a kandalló előtt. – Ma már sajnos nem a szépség világát éljük, és épp a napokban gondolkoztam el azon, ennek szeretnék élni, miután a fiamnak átadtam mindent, amit tudok, ő viszi tovább, amit felépítettünk – töprengett el, majd visszakanyarodtunk pályája kezdetére. -Ha nem az állatorvosira megyek, akkor régész lettem volna, de arról Pölös István tanár úr beszélt le. Kémia tagozatra járt, Korom József és Kátai József tanár urakat emelte ki, akik megreformálták és magas szintre emelték a kémia és biológia oktatást. – Minden órára úgy mentünk be, hogy alig vártuk. Visszagondolva, főiskolai szinten tanultunk, az ország legjobb érettségijét írtam abban az évben, amit Kátai tanár úr tudatott velem nagy büszkén. Maximális pontot értem el a felvételin – árulta el, majd elmesélte a történetet. – Az érettségin egy krómmal kapcsolatos feladat is volt, de hibásan adták meg. Azt kijavítottam, és megoldottam jól – emlékezett vissza. Korom tanár úr még a Phd. vizsgáira is felkészítette, és Toókos Ferencné tanárnőt is megemlítette, mint pedagógus nagyságot, aki ösztönözte az egyetemi katedra felé. Kijelentésemre, hogy szorgalmas diák volt, közbevág, és a nyelvvizsgáját hozza fel példaként, amit 12 év alatt, de megszerzett. Nem volt lehetetlen feladat, amit kitűzött maga elé. Budapesten végezte az egyetemet, a várost nem szerette, minden hétvégén hazajött Szentesre.
De hogy lett állatorvos? – Az Alkotmány utcában laktunk és úgy nőttem föl, hogy nagyapámnak két lova volt. Korán észrevettem, hogy az állatorvos a család egyik legfontosabb segítője. Ha a ló beteg, nagyapám nem tud dolgozni, akkor nincs pénz, ezt már kisgyerekként is tudtam. Az állatorvos a család bankára és barátja. Ha megérkezik, a házba nyugalom költözik, hiszen ő az a személy, aki a bajt elhárítja. A 60-as évekről beszélek, amikor a lovak a megélhetést biztosították egy család számára, értékek voltak. Egy jó állatorvos olyan biztonságot jelentett, aki a bajt megelőzi – gondol vissza a gyerekkori évekre. – Emlékszem, amikor gyerekként ültünk, és vártuk az orvos érkezést, addig mindenki beteg volt. Ma, ha a családtagok, vagyis a kutyák, macskák betegek, a gazdáik is azok. Az állatorvos jöttével a család megnyugszik. Baromfis állatorvosként megéreztem, hogy mekkora felelősséggel jár ez a munka, hiszen családok megélhetése múlt rajtam. Sok áldozattal járt az az időszak, sokat voltam távol a családomtól is. 31 évesen neveztek ki egy amerikai-magyar cég vágóhidjainak integrációjához főállatorvosnak, ahol megtanultam, Csombordi Pista bácsitól, hogy egyetlen egy tulajdonost nem érhet kár az én tudatlanságom miatt – idézte fel. Amikor azon hezitált, hogy a régészet, a szépség, a csillogás, csend tudományát válassza, vagy állatorvos legyen, ezek az emlékek is segítették a döntésben. – Ha nincs dr. Tóth Gyula – akit tisztelet és tekintély övezett-, abbahagyom az egyetemet, hiszen kiállt mellettem egy olyan helyzetben, ami magával ránthatott volna – árulta el, hiszen egy személyes ellentét áldozata lett, így már az egyetem alatt megtapasztalta azt, hogy nem elég elölről és visszafelé is tudni a tananyagot. De ott voltak azok a mentorok is, akik nem hagyták veszni a tudást. Édesapja is bátorította, minden vizsgájára elkísérte, az egyetemista társaira is megnyugtatóan hatott a jelenléte. –Az egyik legszigorúbb emberként emlegetik édesapámat, a maximalizmusom is hozzá kötöm, de édesanyám volt velem a szigorúbb. Nem adta fel, és ennek a szituációnak a kapcsán is még mindig a fülemben cseng, amikor azt mondta: „Akkor is vissza kell menned az egyetemre!” Igen, ez életem egyik válságos korszaka volt. Hozzátette, hogy a gyerekeivel is szigorú. -Mindig mondom nekik, hogy az emberi értékeket, amit tőlünk kaptak, vigyék tovább, amikor egy-egy pácienst látnak el – tette hozzá, hiszen mindhárman az orvosi pályát választották. Sokan motiválták, kiemelte dr. Gombos Andrást, akit szakmai mentorának nevezett. -Mellettünk lakott, három házzal odébb, volt államtitkár, fő állatorvosa Szentesnek, ő volt, aki rávezetett a pályára, de orvosok is voltak a családunkban. Az első állatorvosi instrukció, amit kaptam, hogy hőmérő mindig legyen az embernél, mert az, hogy valaki lázas, eldönti, hogy fertőző beteg, vagy nem, gondoljunk, csak a mostani korra – mondta. -A tudomány mindig is vonzott, a szenvedélyem a mikrobiológia és a patológia, mikrobiológus szakállatorvos lettem, a Szent István Egyetem Patológia Tanszékén kaptam egyetemi docensi fokozatot és itt oktattam, sajátos szentesi stílusomban 10 éven keresztül baromfi egészségügyet.
A 12-es szám visszaköszön az életében, hiszen egy baleset parancsolt megálljt, amikor a túlzott munka magával ragadta. Akkor a Bábolna Agrár Zrt. integrációs igazgatója volt. 12 műtét hozta helyre a lábát, ami megváltoztatta az életét is, hiszen, ahogy mondta: a sok, nagyon sok tud lenni. -Komoly figyelmeztetés volt, embert és családot próbáló időszak. Számíthatott barátaira, és Czabarka doktorra is, aki vitte tovább az állatorvosi rendelőt, amíg operálták. –Volt egy olyan generáció, akinek a szava a becsülete. A szemészet ezután következett, egy új terület. Ma pedig az övé a világ legjobban felszerelt állatorvosi szemészeti rendelőinek egyike, lézerműtéti diagnosztikában, műtéti lézertechnikában és szemészeti diagnosztikában. Hozzátette, hogy nagyon erős az ellentét a vidék és a főváros között állatorvosi vonalon, és a jövőben bízik abban, hogy a vidéki állatorvosok megbecsülése a helyére kerül.
Szereti a művelt emberek társaságát, évekig vezette a Közéleti Kávéház rendezvénysorozatot. Kellemes emlékeket őriz ezekről az estekről, hiszen a beszélgetések emberi oldalakat mutattak meg, legyen szó politikusokról, tanárokról, közismert emberekről. Statisztaként egyszer szerepelt a Nemzeti Színházban, ahol Shakespeare Tévedések vígjátéka című darabjában a tömeget képviselte a piacon. -A rendezőnek egy kérése volt, hogy a darab végén meg ne próbáljunk meghajolni. Persze meghajoltam, mutattam, hogy még taps, alig lehetett lehozni a színpadról – meséli nevetve. Madárkiállítások, fesztiválok is kötődnek a nevéhez és a tervei között szerepel a Közéleti Kávéház sorozatának újjáélesztésé, a versfelolvasó estek és festménykiállítások szervezése. Bíró Jenő festményeiből, nevéhez méltó kiállítás megnyitását szorgalmazza a jövő évre. -Sajnos nem a szépség világát éljük, de egy fárasztó nap után, el sem tudok képzelni megnyugtatóbbat, mint belebújni egy képbe, egy festménybe – fogalmazott. Már alig várja, hogy a kezébe vehesse az Árpádházi pénzekről készült kiadványt, amelyre már régóta várt. – Az embernek a városával szemben adóssága van. A családom próbált mindig adni, generációkon át. Itt élünk, dolgozunk, építünk, itt vagyunk tisztességesek. Ez a kötelességünk, amit hoztunk, és tovább adunk a gyerekeinknek.
Halupa B. Eszter
