Szeptember 26-án nyílt meg a Koszta József Múzeum új kiállítása, az Attila örökösei, Szentes határában. A Természettudományi Múzeum anyagát tekinthetik meg a látogatók, amely kiegészült a szentesi közgyűjtemény a hunoktól az Árpád-házig terjedő időszakának legszebb régészeti leleteivel. A koponyák mellett megtaláljuk III. Béla arcrekonstrukcióját is.
A megnyitón Farkas László Róbert, a múzeum igazgatója köszöntötte a vendégeket. Elhangzott, a kiállítás 80 százaléka a Természettudományi Múzeum Attila örökösei című tárlatából jött létre. Az 1897 óta működő szentesi közgyűjteményben olyan leletanyagokat állítottak ki, amelyek túlnyomó részét Csallány Gábor, az első igazgató ásta ki. Az intézményvezető büszkén említette, hogy míg a fővárosi Néprajzi Múzeumban 250 ezer leletanyag található, addig náluk 750 ezer darab, amelynek 75 százaléka régészeti anyag. Filep Fanni és Király Edit, a múzeum ásatásvezetői segítettek a szentesi kiállítás szerkesztésében. Farkas László Róbert köszönetet mondott prof. dr. Kásler Miklós fővédnöknek, az EMMI miniszterének, aki miniszteri keretéből 7,2 millió forinttal támogatta a tárlat létrejöttét.
Farkas Sándor agrárminiszter-helyettes, a kiállítás védnöke megnyitó beszédében hangsúlyozta, csak halvány sejtelmeink vannak arról, hogy hol élünk, és milyen ősi kultúrák vesznek körbe minket. – Meggyőződésem, hogy az Alföld ezen területének egyik legértékesebb lelőhelyén vagyunk, ugyanakkor nem ismerjük ezt a kultúrát. Nagyon örülök, hogy ez a kiállítás létrejött, és aki megnézi, biztosan megdobban a szíve. Régóta foglalkoztat, mikor volt igazán a honfoglalás. Az az érzésem és véleményem, hogy őseink korábban jöttek erre a vidékre, az Alföldre, Szentes környékére, és mi ezeknek az embereknek vagyunk az örökösei. Köszönöm a kiállítás létrehozóinak, a támogatóknak, a szakembereknek, hogy megismerhetjük a múltunkat – fogalmazott Farkas Sándor.
Dr. Horváth – Lugossy Gábor, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója gratulált a kiállítás kiválasztásához, amely tavaly decemberben nyílt a Természettudományi Múzeumban, és egy hónap alatt több mint 10 ezren látták. – A múzeum adta a leleteket, a csontokat és koponyákat, mi pedig az archeogenetikai tudományos hátteret. A régészek által feltárt leletanyagokból visszakövethető a kapcsolat a szkíta, hun, avar kultúrkörrel. Az archeogenetika pedig, mint új tudományág tűpontosan megmutatja a kapcsolódási pontokat a 800-as években vagy még korábban élt őseinkkel. Napról napra pontosabb képet kapunk a magyarság őstörténetével kapcsolatban. Ha a koponyákból kialakított arcrekonstrukciók szemébe nézünk, akkor önmagunkkal, saját rokonainkkal, felmenőinkkel nézünk szembe – mondta a főigazgató.
Dr. Neparáczki Endre archeogenetikus, a Magyarságkutató Intézet tudományos kutatója kiemelte, amikor megszületett ez a kutatási irány, nem gondolták, hogy ekkora lehetőség rejlik a genetikában. – A 21. században már eljutottunk oda, hogy átléptük a kezdetleges próbálkozásokat, és kiállításokon is be tudjuk mutatni az eredményeket. Szeretnék jobban megismerni a magyarság múltját, ami az elmúlt években, évtizedekben nem volt kiemelt cél. Kitért még egy izgalmas irányra. Prof. dr. Kásler Miklós nevéhez fűződik az Árpád ház genetikai kutatása, a leletek közül kiemelte III. Bélát, akinek a szentesi kiállításon is megtekinthetjük az arcrekonstrukcióját. A legfrissebb kutatások eredményei Belső-Ázsiába vezetik vissza III. Béla genetikai vonalát, és azért tudunk ilyen messzire vissza tekinteni, mert férfiágon szinte változatlanul öröklődik az információ. A genetika segítségével akár 4500 évvel korábbra is vissza tudunk menni. Szenzációs eredményeink vannak, és ezt szeretnénk megmutatni, például ennek a kiállításnak a keretében – fogalmazott dr. Neparáczki Endre.
A kiállítás tematikájáról dr. Türk Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezetője, a tárlat vezető kurátora beszélt. Minden régész kollégának hasonló élményt és feladatot kívánt, hogy lubickoljon, amikor válogathat a szebbnél szebb leletek között. Egy éve tart az egyetem és a Koszta József Múzeum együttműködése, amelynek a tudományos publikációk mellett ez a kiállítás is része. – A tárlat koncepciója alapján a hunoktól az Árpád házig terjedő időszak legszebb régészeti leleteit próbáltuk kiválasztani, emellett kisfilmekkel igyekeztünk színessé tenni a kiállítást. Hatalmas kihívás, és nagyon izgalmas feladat számunkra, régészek számára az archeogenetikai tudomány feltűnése, és a jövőbe mutatása. Tulajdonképpen már a régészet módszerei is kibővültek – hangsúlyozta dr. Türk Attila, és megköszönte a múzeum munkatársainak, hogy a leletanyagot ilyen szép csomagolásban sikerült a látogatók elé tárni, és ilyen gyönyörű lett a kiállítás.
Palicska Irén
