Kollár László főtörzszászlós, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémia kiemelt oktató zászlósa azzal a kéréssel fordult lapunkhoz, hogy segítsünk felhívásának publikálásában. Szeretné megmenteni múltunk egy darabkáját, amiért évek óta kutató- és gyűjtőmunkát folytat. Kutatása főleg az 1900-as évektől napjainkig terjed, hidunk és környékének történetére, de emellett minden olyan eseményre, ami közösségformáló hatással volt ránk. Felhívását az alábbiakban tesszük közzé.
„Segítséget szeretnék kérni a környékünkön történt események részletesebb megismerése és megörökítése érdekében. Célkitűzésem az eddig összegyűjtött levéltári civil és katonai dokumentumok alapján, az Önök által nyújtott segítség felhasználásával egy tanulmány összeállítása a környékünk 1944-es eseményeiről. Szeretném feleleveníteni a tiszai hídfőnél és a környező városoknál (Csongrád, Kunszentmárton és Szentes) épített erődítések munkálatait, a Tisza és a Körös hídjainál történt cselekményeket (kiegészítve a szovjet csapatok kunszentmártoni, mindszenti és csongrádi átkeléseivel). Ezen felül megismertetni a hidunk lerobbantásának, valamint egy zászlós és társainak történetét, akik megtagadták a hidunk robbantási parancsát, s ezért életükkel fizettek. A tanulmányban feltárnám a tiszai hidunk lerobbantásának homályban lévő további körülményeit, kik és miért robbanthatták fel idő előtt a hidat, miközben a menekülők és a szentesi huszárosztály egyik százada vonultak át rajta? Érdekességeket rejthet továbbá a harcok elvonultát követő helyreállítási munkálatok elvégzésével kapcsolatos dokumentumok tartalma is. Ezeken felül a rombolt hidunk részeinek kiemelése a Tiszából és újjáépítése is információk tárháza lehet, amelyre a szovjet városparancsnokság sok helyit kirendelt. Továbbá, a harctéren maradt kilőtt technikai eszközök elszállítása, környék fel nem robbant robbanótestektől és aknáktól való mentesítése (Mocsári Ferike története, aki alig múlt négy éves és egy ilyen szerkezet oltotta ki az életét). Nem feledkezhetünk meg a sok elesett hősi halottunkról sem, az elhantolásukról és későbbi exhumálásuk utáni temetésük történetéről sem. Talán ez az utolsó pillanat, lehetőség, hogy összegyűjthessük a még homályban lévő személyes történeteket, napvilágra hozhassuk a megőrzött okmányokat, emlékeket, fényképeket és ezek útján megismerhessük az események eddig kevésbé ismert részleteit. Minden segítséget, tájékoztatást és anyagot szívesen várok akár személyesen is vagy az alábbi elérhetőségen: szentes1944@gmail.com és Szentes 1944 Facebook csoport üzenőfalán.”
#szentesielet #tajekozottnaklennijo #varosihetilap #szentes
www.szentesielet.hu
Múltidéző|40
