Akinek sosem volt lehetetlen
A közelmúltban elhunyt Csontos-Dér Veronika a Látássérültek Délalföldi Egyesületének alapítója, elnöke, írják a LÁTDE közösségi oldalán. Személyisége, kisugárzása, mentalitása a látássérült és látó emberek számára is példaértékű volt, sokaknak nyújtott „segítő kezet” betegségük elfogadásához és egy azzal való teljes élethez.
Lapunk Szentesi Hősök rovatában 2016-ban adott nagyinterjút, amelyben arról beszélt, milyen hirtelen veszítette el látását, és milyen hatást gyakorolt ez a mindennapjaira. – Látóként éltem a mindennapjaimat és tízedik éve lesz már, hogy elveszítettem a látásomat. Egyik nap még látóként dolgoztam nővérként, másnap reggelre pedig már úgy ébredtem, hogy megvakultam. Nem volt időm rákészülni. Egyedül nehéz egy ilyen élethelyzetet feldolgozni minden embernek. Szerencsés vagyok, hiszen a családom is mindig mellettem állt, és megfelelő rehabilitációs szakemberek tanítottak meg a speciális segédeszközök használatára. Ami a teljes élethez a legfontosabb, az egy egészséges életigenlő ösztön. Akarjon úgy élni az ember, hogy be tudjon illeszkedni a „látó” társadalomba – mondta.
Kilenc alapítóval hozták létre Szegeden a Látássérültek Délalföldi Egyesületét, ahol a frissen látássérülté vált személyeket rehabilitáció útján, vagy a munka világába való visszakerülésben támogatják.
Személyesen ismertem Veronikát, valóban egy HŐS volt. Még a családsegítő központ munkatársa voltam, amikor egy Szeretet Mindent Elfogad rendezvényen találkoztunk, és megismerkedésünk után tartós munkakapcsolat alakult ki közöttünk. Lenyűgözött az a mentalitás, amit képviselt. Egy komoly sérülésből állt fel, és hivatásává vált, hogy betegségét elfogadva segítsen a látássérülteken, ezzel pedig bennünket, látókat is fokozottabban érzékennyé tett.
– A sors, és a jóisten ezt adta, úgy érzem, azt szeretné, hogy a hozzám hasonló sorstársaimnak példát tudjak mutatni, hogyan lehet egészségesen, boldogan, családban, munka mellett másokért tenni. Ha csak egy apróságot teszünk a másikért, már egy jobb világot élhetünk. Azt gondolom, hogy ez lenne a cél, törekedjünk arra, hogy jók legyünk és szeressük egymást – vallotta.
Nyugodjék békében!
Sebők Tamás
