Fájdalmas kötelességünk elbúcsúzni egy régi kollégától, baráttól, aki meghatározó szerepet játszott a Szentes Városi Könyvtár történetében. Elvesztése annál fájóbb, mivel fiatalon, mindössze 54 évesen távozott körünkből.
Szentesen a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett 1985-ben. Egy évvel később már a szentesi könyvtár munkatársa volt. Először a fiókkönyvtárban dolgozott, majd a felnőtt könyvtárba került, ahol olvasószolgálati munkakörbe helyezték. Ekkor már levelező tagozatos hallgató volt a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, ahol könyvtár-magyar szakos diplomát szerzett. A következő tanévtől már a jogi kar hallgatója. 1993-ban, 27 évesen nevezték ki a könyvtár igazgatójává. Új tisztségében folytatta elődje, Majtényiné Túri Katalin munkáját, és az akkori realitásokat figyelembe véve, elsősorban a könyves szolgáltatások fejlesztésével, író-olvasó találkozók szervezésével igyekezett a könyvtár imázsát megtartani. Igazgatósága alatt került sor az akkor még újdonságnak számító számítógépes és fax szolgáltatások bevezetésére is.
1996-ban merült fel az intézmény új épületbe való költözésének lehetősége. A képviselő-testület az év tavaszán fogadta el Szirbik Imre polgármester javaslatát, hogy az addig romos zsinagógát könyvtári célokra újítsák fel. A költözésre 1998 augusztusában került sor. Az épületet ünnepélyes keretek között szeptember 18-án adták át, az ünnepség megnyitó beszédét Varjasi Judit tartotta.
Az új helyen, pályázati úton elnyert támogatásokkal, új állományrész kialakítása vált lehe-tővé. Így indult útjára az azóta is népszerű Hangos könyvtár, melyben CD-k, videó filmek és hangos könyvek kerültek elhelyezésre. Judit az igazgatósága alatt sorra került fejlesztéseket, újításokat a „kiváló kollektívának” tudta be. Mindezt a Szentesi Élet hasábjain megjelent, vele készült riportokban többször is hangsúlyozta, név szerint felsorolva kollégáit.
Az intézmény éléről 2000 júliusában távozott, jogi pályára állt. A könyvtárral azonban nem szakította meg kapcsolatát, rendszeres olvasónk maradt. Amikor megjelent az épületben, kicsit mintha haza érkezett volna. Szerény és kedves mosollyal köszöntötte egykori munkatársait, és ez a mosoly az, ami velünk marad örökre
