Rekordgyanús teljesítmény: Csongrádig úszott a Tiszán
Árral szemben
Augusztus 5-én, egy meleg szerdai napon indult el a szentesi strandról, és 2 óra 43 perc (tiszta úszási időben 2 óra 31 perc) megfeszített munka után a csongrádi Körös-toroknál lépett ki a vízből Török Imre Gábor. A nem mindennapi sportteljesítmény igazi különlegessége, hogy nem a sodrással haladt: végig árral szemben küzdötte le az 5543 méteres távot.
A Tiszát lefelé, a sodrással egyező irányban sokan át- vagy leúszták már, de árral szemben, a szentesi strandtól egészen a csongrádi Körös-torokig leküzdeni ezt a távot egyéni nyíltvízi úszásként rendkívüli és úttörő teljesítmény.
Ötéves álom, amit egy szingapúri segítség élesztett újjá
Gábor tervét már öt éve dédelgette, amikor rendszeresen úszni kezdett. Az első próbálkozást egy sérülés hiúsította meg, majd az évek során a kifogások és a halogatás akadályozták a megvalósítást. A legnagyobb kihívást azonban egy súlyos allergia jelentette, amely miatt majdnem teljesen fel kellett hagynia a sporttal. Évekbe telt, mire sikerült megtalálnia a megoldást: egy Szingapúrból származó segédeszköz küszöbölte ki a problémát, ami teljesen visszahozta számára az úszás örömét.
Idén augusztus elején egy hétvégi úszás során érezte úgy, hogy eljött a tökéletes pillanat. Három napig tartó izgatott készülődés és extázis után tűzte ki a szerdai indulást.
Nélkülözhetetlen baráti segítség: Horváth Roland a SUP-on
Egy ilyen folyamúszást árral szemben teljesíteni óriási felelősség. Gábor úszóbójával indult útnak, és a vízirendőrség ellenőrzése során sem találtak kivetnivalót a szabályos felkészültségben.
A vállalkozás sikere azonban nemcsak a fizikai állóképességen, hanem a megbízható baráti segítségen is múlt. A nyári időszakban a Tiszának ez a szakasza rendkívül forgalmas, a Körös felé tartó motorcsónakok gyakran nagy sebességgel haladnak. Gábort legjobb barátja, Horváth Roland kísérte végig egy SUP-on (állószörfön) a hőségben.
Roland biztosító jelenléte életmentőnek bizonyult: nemcsak a hajóforgalom elleni védelemben nyújtott biztonságot, de segített navigálni a foltokban összefüggő, elviselhetetlen békalencse-mezők között is, amelyek miatt időnként a meder közepe felé, a sodrásba kellett áttérni.
„Mintha az El Caminót csinálnám végig”
A több mint 5,5 kilométeres út során megközelítőleg 4000 karcsapásra volt szükség. A fizikai fáradtság 3,5 kilométer környékén jelentkezett: a lábizmokban jelentkező görcsveszély miatt – a napok óta tartó magnéziumkúra ellenére – vissza kellett venni a lábtempóból. Az utolsó 500 méteren már csak az akaraterő vitte előre.
A mentális tényező és a táj látványa viszont teljesen átlendítette a nehézségeken:
„Teljes flow-ban voltam végig, mintha csak az El Caminót csináltam volna végig. Olyan szemszögből láttam a tájat, amit csak kevesen láthatnak. A vízben úszva a látvány felemelő, főleg a közúti és a vasúti híd alatt, de a legszebb a hatalmas fák mellett és alatt úszni. Amikor úgy tudok úszni, mintha csak sétálnék, az a legcsodálatosabb érzés.”
Útközben a halak rablása, a bedőlt fák és még néhány horgász zsinórja sem szegte kedvét – tréfásan elnézést kért a horgászoktól a nem várt „kapásokért”.
A csongrádi megérkezés után Roland SUP-ján csorogtak vissza Szentesre, Gábor ekkor döbbent rá, hogy milyen hosszú utat úszott végig.
Vidovics Ferenc
Képek: Török Imre Gábor/Facebook
