Tripla tréfa
Csehov három egyfelvonásosát élvezhettük a Déryné Társulat jóvoltából múlt csütörtök este a Tóth József Színház és Vigadóban.
Tetszett Ivaskovics Viktor rendezése, mert nem volt benne túlzott modernkedés, minimalizmus,, átdolgozás, modorosság, hanem korabeli miliőben természetes, igazi,mélyről jövő humor, szatíra, emberi tulajdonságaink karikatúrái, melyek nem avulnak el soha, a nagyszerű és a kicsinyes keveréke, mely újra és újra nevetést fakaszt a közönségből.
A szereplők az előadás előtt szépen megmutatják magukat, ők is megcsodálják az első darab főszereplőjét, a fehérbe öltözött bájos Natalját (Ábrahám Kira e. h.), aki itt még csak bájos és szemérmes, no és szemtelenül fiatal.
Első darab:
Leánykérés
Lomov, az ifjú földbirtokos (Hostinszky Máté e. h.), frakkot öltött, és virágcsokorral érkezik a szomszéd földbirtokos kastélyába, hogy megkérje a szomszéd lányának, Nataljának a kezét. Az ifjú teljesen olyan, mint a múlt századforduló giccses képeslapjain a vőlegények általában, kisfiús arcával, ragasztott bajszával, elrejtett, és nagyon lenyalt, hosszú hajával. Ő is bájos, mint választottja. Ki hinné, hogy csúnyán össze fognak veszni? Szerény és gátlásos, óriás lelki erejébe telt nősülési szándékának eddigi kivitelezése is. Úgy, ahogy van, már a cselekmény előtt humoros figurák mind a ketten. A menyasszony akármilyen kedves, önfejű és még harcias is lesz később, mint kiderül.
A gyermekien bájgúnár vőlegény elmondja belépéskor egy tetszetős monológban, hogy mi is a célja. Az após-jelölt, Csubukov (Dányi Krisztián), bizalmatlanul fogadja, gyanakszik, hogy megint pénzt fog kérni, de boldogan hívja lányát, mikor megtudja, hogy az végre „elkelt”.
A fiatalok kettesben maradván zavart, kínos csevegésbe kezdenek, mert ez a gátlásos legény nem képes a tárgyra térni. Néhány mondat után abszurd veszekedés tör ki köztük: egy értéktelen, kis földdarab tulajdonán vesznek össze. A vőlegény-jelöltnek eszébe se jut, hogy egyáltalán nem számítana házasságkötés után, hogy kié volt az a darab legelőcske, hiszen közös lenne, mint minden. A veszekedés olyan hangos lesz, hogy bejön rá az apa, s miután kidobták a dühöngő Lomovot, elmondja a lányának, hogy feleségül akarta őt kérni a fiú. Visszahívják a kérőt, újra kezdik a beszélgetést, de megint összevesznek valamin, aztán összeházasodnak, hisz imádják egymást, és el tudjuk képzelni, hogy ez így megy majd tovább egy életen át, ahogy az örömapa mondogatja minden mondata végeztével: „ésígytovább, ésígytovább.”
A második darab
Nyári tragédia
Óriási alakítást láthatunk ebben a kis darabban, a szenvedő, mert nemet mondani nem tudó ember tragédiájában. A tulajdonképpen teljesen átlagos, alapjában véve rendezett életű,szerény csinovnyik, Muraskin (Vajda Zoltán Richárd e.h.) teljes idegösszeomlását követhetjük. A férfi pisztolyt kér, követel, kunyorál barátjától, hogy megölhesse magát, Ehhez a szörnyű elhatározáshoz pedig azáltal jutott, hogy, mikor végre szabadságra tudott menni kínzóan monoton munkájából, mindenki szívességeket kér tőle, mert ő most ráér. Lehetetlen tárgyakkal megpakolva járja a nyaralóhelyét, intézkedik, szívességeket tesz reggeltől estig, éjszaka meg őrületbe kergetik a szúnyogok, és a felesége által segített tenorénekesek, akik hajnali négyig a szalonban próbálnak. Olyan nevettető tehetséggel, elánnal és energiával adja elő a fiatal színész a szöveget, hogy végigkacagjuk a darabot, ugyanakkor átéljük a tragikus összeroppanást is.
A harmadik:
Jubileum
Egy öntelt bankigazgatót, Sipucsint (Kis Domonkos Márk) ünnepelnek, valami kerek évfordulón.
Csodálatosan díszes, komikus öltözékben lép fel: a vállán egész díszes szoborcsoportok vannak aranyból megformázva. Titkára, aki helyette dolgozik, Hirin (Dányi Krisztián) viszont nagyon meg van fázva, bizonyára fűtetlen irodában körmöl, betegen, lázasan, ennek megfelelően nagyon nem elegánsan öltözve: Bundasapkában, meleg kabátban, csizmában. Nagyon sokat dolgozik, bizonyára kevés pénzért, őt nem ünnepli senki, viszont nagy gondjai vannak. Sipucsin még óriási arany szobrot is csináltatott magának, a falon az ő portréja díszeleg, de felesége, aki szintén csak önmagával van elfoglalva, akadályozza őt az önimádatban. Ehhez hozzájön még egy szerencsétlen nő, Mercsutkina (Szemerédi Bernadett), aki csak úgy betévedt, semmi köze az egészhez, de pénzt akar, férjének ki nem fizetett utolsó fizetését követeli a bankigazgatótól,
mert az olyan befolyásos ember. Abszurd követelődzése és mélyen tragikus kétségbeesése a teljesen oda nem illő helyzetben nagy nevetésre indított bennünket.
A Sipucsint köszöntő delegáció a darab végén megérkezik, de a fogadást már teljesen lehetetlenné tették a Sipucsinba kapaszkodó szerencsétlenek: a titkár,
A teljesen közönyösen csevegő feleség, és a tragikus sorsú nő, akinek semmi köze az egészhez, de követel.
Nagyon jól mulattunk, de mélyebb mondanivalónak sem volt híjában a három darab. Csehov nem csak általános emberi tulajdonságokat karikíroz, hanem mély társadalombírálatot is gyakorol a komédia eszközeivel ebben a három kis darabban.
Köszönjük a Déryné Társulatnak a tőlük megszokott, színvonalas előadást az üdítően fiatal szereplőkkel!
✍Dr. Papp Erzsébet
📸Déryné Program
