Az 1836-ban kötött örökváltsági szerződésre emlékeztek
Szentes 190 éve vetette le az igát
190 esztendővel ezelőtt, 1836. január 10-én kötötte meg Szentes városa az örökváltsági szerződést. A földesuraktól való függetlenedéssel a város elindulhatott a polgári fejlődés útján, melynek hatása máig érződik. A városházán megemlékeztek elődeink nagyszerű tettéről, a korabeli eseményekről.
Az országban a legelsők között váltotta meg magát földesurától Szentes, 1836-ban, ám nagyon komoly öszeget kellett érte fizetnie. A szentesi örökváltsággal többen is – Labádi Lajos, Barta László levéltárosok, Sima László újságíró, töténetíró és prof. Homoki-Nagy Mária egyetemei tanár – részletesen foglalkoztak tanulmányaikban.
A városházán tartott megemlékezésen Szabó Zoltán Ferenc polgármester és Móra József önkormányzati képviselő idézték fel a korabeli eseményeket, illetve az előzményeket, amelyek a feudális kötöttségek alóli mentességhez vezettek Szentesen.
Labádi Lajos tanulmányában leírja: az 1832-1836. évi országgyűlésen a liberális nemesség reformprogramjának egyik sarokkövét a jobbágyfelszabadítás ügye képezte. A rendek első lépésként a jobbágytelkek haszonvételét akarták a jobbágy szabad rendelkezésére bocsátani, s ebből kiindulva megvalósítani a polgári átalakulás legalapvetőbb feltételét: a jobbágy „bírhatási jogának” kimondását és a jobbágyfelszabadítást önkéntes örökváltság útján. A Károlyi grófok számoltak azzal, hogy az örökváltsági törvény rövid időn belül megszületik, és érdekükben állott, hogy megelőzzék a törvényt, amely megszabta volna a feltételeket. „A szentesiek előtt felcsillant a lehetőség, hogy az örökös megváltás terheit vállalva „jobbágyközségből polgárvárossá”, módosabb lakói pedig alávetett jobbágyokból szabad birtokkal rendelkező parasztpolgárokká váljanak.
„Az örökváltság ügyében 1835 februárjában megkezdődtek a tárgyalások. A várost Boros Sámuel jegyző képviselte, aki már számos jogi ügyletben járt el eredményesen, bizonyítva rátermettségét. (…) A pénzbeli kérdések tisztázása után, 1836. január 10-én a földesurak megbízottai és Szentes birtokos lakói aláírták az örökváltsági és legelőelkülönítési szerződést. Ennek értelmében a földesurak átadják a törvényhatóságot (a helyi közigazgatást és a jogszolgáltatást), a külső és belső telkeket, az uradalom Szentesen lévő épületeit és mindezek jövedelmét, mindenféle haszonvételt és a birtoklással járó kötelezettségeket. Mindezért Szentes fizet 1000 császári aranyat azonnal, 1 357 072 forintot ezüstben, két részletben, legkésőbb 1837. január 1-jéig. Ez a summa 25 évi földesúri szolgáltatás összege volt. E rendkívül magas összeg vállalásával Szentes óriási terhet vett magára. Ennyi pénzt Magyarországon vagy a birodalomban kölcsönözni lehetetlennek bizonyult.”
A szerződés centenáriumára megjelent újságcikkek hősökként tekintettek azokra, akik a maguk számára megteremtett szabadságban látták fiaik jövőjének biztosítását.
-Az örökváltsági szerződés máig a szentesiek szabadelvűségét, szabadságszeretetét jelképezi. Ebből mi soha nem akarunk engedni. A város a múltban sem akart, és a jövőben sem akar igákat hordozni a vállán – mutatott rá a lényegre Szabó Zoltán Ferenc polgármester.
A város lakosságának, eleink erejét mindennél jobban mutatja, hogy az 1760-os tűzvész után, amely elpusztította Szentest, 1836-ra, azaz tizenkét évvel az 1848-as forradalom előtt már kivívta az örökváltsági szerződést. – A polgári fejlődés ekkortól indulhatott meg a városban, és máig meghatározza életét. Más alföldi városokkal szemben ez a szerződés Szentesnek mindig előnyt jelentett – fogalmazott Móra József. Az örökváltsági szerződéssel együtt megkötött legelőelkülönítési szerződésről elmondta, a legelők rendkívüli értéket képviseltek akkoriban, és Szentes rendelkezett nagy kiterjedésű területekkel. A város ebben is nagy terhet vállalt, ugyanis a legelőket cserélték el szentlászlói földekre, amelyekért másfélszeres területet kellett átadniuk.
Az események felidézését követően megkoszorúzták a városháza oldalsó homlokzatán 1996-ban felavatott örökváltsági emléktáblát.
Darók József
