Az Árpád Agrár Zrt. Szegi telephelyén a tehenészetben jártunk, ahol Mencser Mária, a tehenészet vezetője mutatta meg a telepet és a fejőházat. Már a lépcsőkön felfelé érdekes kitüntetések kerültek a szemünk elé, amit ezúttal nem a dolgozók, hanem tehenek érdemeltek ki. Azok az állatok kerültek be az aranytörzskönyvbe, akik elérik a százezer literes életteljesítményt. A telepen három ilyen tehén él.
– Hogyan mutatná be az Árpád Agrár szarvasmarha telephelyét?
– A fő profilunk a tejtermelés. A telephelyen holstein-fríz állományt tartunk, tejtermelés a fő profilunk. 669 tehenünk van, melyből hatszázat fejünk. A termelésünk egy nap 16-17000 kg, amit naponta el is szállítanak a szegedi SOLE-MiZo-nak. Foglalkozunk az állatok értékesítésével is, eladjuk a selejt teheneket, vemhes üszőket és a bika borjúkat, ez utóbbi felnevelésével nem foglalkozunk. A született üszőborjúkat viszont felneveljük, vemhesítjük, és az állomány pótlására, illetve a felesleget értékesítésre fordítjuk. Jellemzően több üszőborjú születik, mint bika, ugyanis, a növendék üszők termékenyítésére ivarspecifikus spermát használunk. Ezt azt jelenti, hogy a forgalmazó mintegy 90 százalékban garantálja, hogy abból a termékenyítésből üszőborjú születik. Így gyorsul a genetikai előrehaladás, a felesleget vemhesüszőként értékesítjük. Ebben az évben már sikerült eladnunk 90 darab vemhesüszőt, melyből plusz árbevétele származik az ágazatnak.
– Hányan dolgoznak a tehenészetben?
– Összesen 24-en dolgozunk itt, és nincsenek külföldi vendégmunkásaink, csak magyar munkavállalóink. A megfelelő szakképesítésű szakember megtalálása nem egyszerű feladat. Aki nálunk szeretne dolgozni, rendelkeznie kell megfelelő elhivatottsággal, állatszeretettel, és tudomásul kell venni, hogy itt nincs hétvége vagy ünnepnap. Az év 365 napján dolgozni és hajnalban kelni kell. Naponta kétszer fejünk, a reggeli műszak 5 órakor kezdődik, a délutáni 17 órakor, ami az éjszakába nyúlik. A beosztás szerint kell dolgozni, hiszen mi vagyunk az állatokért, naponta közel 1400-ról gondoskodunk.
– Hogyan érintette a szakmát a ragadós száj- és körömfájás megjelenése?
– Az idén valóban fel lett adva a lecke a betegség miatt, de azt gondolom, hogy a nehézségek ellenére jól teljesít az ágazat. 50 év után jelent meg újra hazánkban a ragadós száj- és körömfájás. Ez év tavaszán a kisbajcsi marhatelepről jött a hír, ami sokkolta a szakmát, senki nem gondolta, hogy bekövetkezhet. Aztán másik négy telep is megfertőződött. A 1970-es években, az akkori mentesítésben részt vevő szakemberek többsége már nyugdíjas, így aki most a szakmában dolgozik, testközelből nem találkozott ezzel a vírussal. Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy nem ijedtünk meg. Ennek ellenére, tudtuk, hogy mit kell tennünk.
– Hogyan tudták megelőzni a betegség elterjedését?
– A járványügyi szakemberek felkészültsége sokat jelentett. Már a telep építésekor is figyeltek arra, hogy elkerülhető legyen a fertőzés behozatala. A fejőház a kerítés vonalában van, így a tejszállító kamion be sem hajt be a telepre. Márciustól szigorításokat vezettünk be a járműforgalomra, nem fogadtunk vendégeket és az állateladás is megtorpant. Megszűntek a piacok, az állatvásárok és a szakmai kiállítások. Hivatalosan szeptember 10-én nyerte vissza az ország a mentességet a ragadós száj- és körömfájástól. De attól, hogy most túlvagyunk rajta, még nem lehetünk nyugodtak. Továbbra is használjuk a fertőtlenítő kaput, látogatási napló vezetünk a vendégekről.
– Nem mehettünk el a nyári hőség mellett sem. Hogyan tudtak hatékonyan enyhíteni a hőségen, ami a teheneket megterheli a forró hónapokban?
– A hőstressz jelentős tejkiesést szokott okozni. Az állatokat ilyenkor az étvágytalanság jellemzi, ebből adódóan kevesebb tejet tudnak termelni. Tavasszal párásítórendszert vezettünk be az etetőút fölött, ami pár fokkal tudta csökkenteni a hőmérsékletet. De talán ez a nyár szelídebb volt, mint a tavalyi. Az aszály miatt a növénytermesztés hozamai elmaradtak, mind mennyiségben, mind minőségben, amely sújtja a tejtermelő ágazatot is.
– Hogyan alakult a tej felvásárlási ára?
– A tej átvételi árát az EU-27 átlagára, és az euro aktuális árfolyama határozza meg. Az év elején az aktuális értékesítési árunk 217 forint/kg-val indult, majd lecsökkent 193 forint/kg-ra. Bízom abban, hogy ez az ár emelkedni fog, hiszen a költségeink is egyre csak nőnek. A vágótehén ára is visszaesett, az utóbbi hónapokban viszont emelkedésnek indult. Míg a tej esetében a szezonalitás befolyásolja az árat, a selejtállat értékesítésénél egyértelműen a vírus vetette vissza a felvásárlási árat.
– A beszélgetésünkből érződik az elhivatottsága. Mi tartja ezen a pályán? Hogyan tolerálta a család az állandó készenlétet?
– Gyerekkorom óta szeretem az állatokat, akkor ismerkedtem meg az állattartással is. 1984-ben jöttem ide, és öt év kivételével itt dolgozom. A nagyapám és a szüleim is árpádosak voltak, a szüleim a kertészetben helyezkedtek el, így a nyaraimat gyakran töltöttem a fóliasátorban. Én már állattenyésztő lettem, a férjem villanyszerelőként, majd karbantartóként vállalt itt munkát, és a fiam is viszi tovább az értékeinket. Fejősként kezdte, majd elvégezte az inszeminátor-képzőt, ma már műszakvezetői feladatokat lát el. Ő már a negyedik generációs árpádos a családban, úgy is mondhatnám, hogy bennünk árpádos szív dobog. Igaz, hogy nincs nyugodt szabadnapunk, és a telefonunk sincs kikapcsolva, hiszen a műszaki hátteret is biztosítani kell, ha valami elromlik. Ha jön a hívás, hogy segítség kell, ülünk a férjemmel a kocsiba és jövünk. Ez már nekünk így természetes, talán másként el sem tudnánk képzelni az életünket.
– Vannak kedvenc állatai a telepen?
– Szerintem minden gondozónak megvannak a kedvencei, nagyon kezesek tudnak lenni a tehenek, ha felismerik, ki közelít hozzájuk. (x)
Halupa Eszter
