Ötvenöt éves osztálytalálkozó

A Petőfi utcai Általános Iskola 1970-ben végzett ének-zene tagozatos tanulói szeptember 6-án 55 éves találkozót tartottak. A 28 fős osztályból 6-an sajnos örökre „igazoltan” hiányoznak. 16-an voltak jelen, 1 fő külföldről jelentkezett be, 5-en különböző okok miatt nem tudtak eljönni. Nem rossz arány, hogy ennyi év után ennyien voltunk kíváncsiak egymásra, és ennyi volt tanulót vonzott vissza az alma mater.

1956-ban születtünk, 1962-ben lettünk elsősök. Egyikünk meg is fogalmazta, hogy boldog gyermekkorunk volt, és iskolás éveinkre a viszonylagos stabilitás volt jellemző. Mi még voltunk kisdobosok, majd úttörők. Mi még tanultunk oroszt, megünnepeltük április 4-ét és november 7-ét is, de tudtuk azt is, hogy néhányan hittanra járnak az osztályból úttörőfoglalkozások helyett. Az elmesélt életutak a szocializmustól a rendszerváltozáson át ívelnek máig. Ennek megfelelően többen meséltek arról, hogyan kellett negyven éves koruk körül munkahelyet, sőt szakmát váltaniuk. Meglepően sokfelé sodort bennünket az élet, szinte nincs két azonos szakmájú ember közöttünk: építési vállalkozó és ingatlanfenntartó, vegyész, külkereskedő, agronómus, történész, újságíró, kiadóigazgató, kórházi orvos, tanár, bíró, levéltári munkatárs és éttermi zenész, hivatásos katona – szinte mindenkinek felsőfokú végzettsége van, és akinek nincs, az is megállta a helyét minden munkahelyen. Válások, újrakezdések, mozaikcsaládok, néhányan pár nélkül maradtak s így gyermekük sincs, külföldön élő gyerekek, unokák – bár többen pont az unokák hiányát sérelmezték, vagy egyszerűen csak konstatálták. Tulajdonképpen leképezzük a társadalmat.

A találkozó végén körbejártuk volt iskolánkat, és fájlaltuk, hogy már nincs ének-zene tagozat. Hová lett Kodály Zoltán öröksége? Sőt már általános iskola sincs. Vajon miért? Valaki azt mondta, nincs elég gyerek. Többen közülünk, akik 55 éve nem jártak a városban, utánanéztek a népességi adatoknak: 1960-ban 33465 lakosa volt a városnak, 2025. január 1-jén 27 161fő, ami közel 20%-os csökkenést jelent. Ez több, mint az országos népességfogyás… Nekünk Szentes és a Petőfi utcai Általános Iskola a boldog iskoláséveket jelenti, kedves tanárainkat, akiket ezen a találkozón név szerint is felemlegettünk, köztük első helyen Pék Józsefnét, Ica nénit, aki felső tagozatban az osztályfőnökünk volt, és akinek oly sok mindent köszönhetünk. Ő vitt bennünket megyei és országos tanulmányi versenyekre, ő segített a pályaválasztásban. A találkozó végén úgy döntöttünk, nem várunk újabb 55 évet, mostantól minden évben visszajövünk Szentesre, hogy találkozzunk, mert jó volt együtt lenni!

Erdei Ilona