Száz évvel ezelőtt tért haza Szibériából a hadifogságba esett szentesi katona, Labádi István. Nagyapja első világháborús visszaemlékezéseit István Ferenc írta le egy könyvben, melyből a kerek évforduló alkalmából felolvasóesten idéznek részleteket a Krúdy Gyula Baráti Kör tagjai.
Szentesről vonult be katonának Labádi István, két évet töltött a fronton, 1916. január 1-jén esett orosz fogságba. A fogolytáborból megszökött, viszontagságos úton jutott el Krasznojarksz és Novoszibirszk térségében egy kis községbe, ahol letelepedett, irdatlan távolságra a hazájától. Meghonosította magát, munkát kapott, házat, kocsit, lovat vett, családot alapított, helybeli feleségétől két gyermeke született, és Sztyepánnak szólították ottani ismerősei. Kilenc éve élt már Szibériában, olykor küzdve a rátörő honvággyal, de 1925-ig meg volt győződve arról, hogy ő innen többet már úgysem megy haza. Azonban eljutott hozzá a hír, hogy a hadifoglyok mégiscsak lehetőséget kapnak rá. Mindent pénzzé tettek, vonatra ültek, de hetekbe telt, mire Moszkvába értek, a gyűjtőhelyre, majd hosszadalmas kerülőúton Magyarországra, végül Szentesre.
A Kilenc év Szibériában című könyv lapjain meséli el anyai ágon nagyapja visszaemlékezéseit István Ferenc. A borítón az a kép látható, amit elindulásuk előtt készíttetett a család a hivatalos útiokmányba. Mint mondta, sok hadifogoly jött haza, de nagyon kevesen írták le, mi történt velük Szibériában, ez a kötet bemutatja a hadieseményeket és a mindennapokat a messzi távolban, ahol már-már feladta a reményt a visszatérésre a nagyapja.
☝️Az egy évszázaddal ezelőtti, regénybe illő történet szeptember 16-án, kedden 17 órától a városi könyvtárban elevenedik meg. Dr. Horváth György dramaturgiai irányításával részleteket olvasnak fel a krúdysok, és a könyv szerzője is elmesél olyan történeteket, amelyeket ugyan nem vetett papírra, de nagyapja és a család elmondásából hiteles képet rajzolnak a korról.
✍📸Darók József
