Viszonylag fiatalon és rövid idő alatt jutott el felelősségteljes beosztásba Kis Zoltán, aki az Árpád-Agrár Zrt. négy hektáros új üvegházának telepvezetője lett idén tavasszal. Szakmaszeretetét otthonról hozta, hiszen dédnagyapja a téesz elnöke volt. Alázat nélkül azonban komoly dolgok nem jöhetnek össze, így a fiatalember is annak gyümölcsét aratja most le, hogy a zöldségtermesztés sok területén kipróbálta már magát.
Korán kedvet kapott a zöldségiparhoz, diákmunkásként került a Délkertészhez, majd évekkel később, immár vidékfejlesztési agrármérnöki végzettségével 2019-ben kezdett a kertészetben dolgozni Kis Zoltán. Az Árpád Zrt. nagybani piacán technikai asszisztensként építette a szakmai kapcsolatokat.
– A szakmai gyakorlatomat is a kertészetben töltöttem, tetszett nekem a technológusi, zöldségtermesztési munkakör, de nem nagyon volt nyitott pozíció. Így azt választottam, hogy a legalulról kezdem – emlékezett vissza a fiatalember.
Paprikatermesztő üvegházakban dolgozott, később monitoringos munkakörbe került, ahol az üvegházi kártevők felismerésével, az öntözővíz és a termesztőközegek beltartalmi méréseivel foglalkozott egy évig. A Régi telepen Berényi Imre telepvezető irányítása alatt töltött újabb egy évet üvegházban, ahol lehetősége volt magát kipróbálni minden paradicsomos ápolási munkafolyamatban.
– Mindez a javamra vált, mert nyilván úgy tud az ember elvárni a dolgozóktól bármiféle teljesítményt, hogy ha ő maga is átlátja a dolgokat, megvannak a szükséges tapasztalatai – magyarázta Zoltán.
Közben igyekezett felfelé a ranglétrán, pályázott termelési vezető pozícióba is, majd 2021 tavaszán csörgött a telefonja: két üvegház vezetését bízták rá Szegváron. Ez év márciusában pedig már az új, négy hektáros üvegházba kerestek tapasztattal rendelkező vezetőt, és Zoltán nyerte el az állást. Még számára is új és szokatlan a helyzet.
– Úgy érzem, kicsit nagy még ez a cipő, a szakmai hátterem ellenére is – gondolkodott el a fiatalember. Kolléganőjével vezetik a telepet, az Angliában is tapasztalatokat szerzett Benediktiné Majoros Erzsébettel jól működik közöttük az összhang. Zoltán egy 1,8 hektáros teleprészért felel, ahol nagybogyós koktélfajtát termesztenek, és tizenöt ember tartozik alá. Augusztusban a kitakarítási munkálatokat végezték az üvegházban. Szeptember 5-én kezdődik az ültetés, összesen több mint 51 ezer tő növény érkezik, ez 102 ezer szálat jelent – végzett gyors számolást a vezető. Az első szedések novemberben lesznek, de a termés akkor „robban be”, amikor megjelennek az első tavaszi napsugarak, akkor alkalmi munkavállalókra is szükség lesz. Télen egyébként szintén nem fognak fázni, éjszakára 12 fokra hűtik le az üvegházat, ami napközben 20-22 fokra melegszik fel.
Magas szintű fertőtlenítést végeznek, hogy megfékezzék a különböző baktériumok és vírusok szaporodását.
– Nagy felelősség van rajtunk az év egészében, ilyenkor azért, hogy minél tisztábbra ki legyen takarítva az üvegház a protokoll alapján, amiből egyetlen lépést sem szabad kihagyni. Azon is aggódunk, hogy a kártevőket időben észrevegyük, és időben lépjünk biológiai módon vagy vegyszerrel. Figyeljük és még tanuljuk a klímakomputert, megfelelő-e a páratartalom, a hőmérséklet. Emellett igyekszünk családbarát munkahely lenni, én is tudom, két kisgyerek mellett sok mindent nem egyszerű megoldani. Úgy gondolom, sokan a vezetők hozzáállása miatt is választják ezt a munkahelyet – mondta.
Zoltán esetében a családi vonal is kijelölt egy utat, amit követhetett.
– Édesapám igazgatósági tag és tulajdonos, nagyapám kamionsofőrként dolgozott itt, dédnagyapám, Szabó László pedig az Árpád TSZ elnöke volt. A szívem ügye az Árpád – mosolygott büszkén.
Fiatalon jutott vezetői pozícióba, és ő is érzi, hogy nem mindig könnyű elfogadtatnia magát a munkavállalókkal.
– Ez érthető, nehéz az átállás, ha új vezető érkezik. Nehéz megérteni egymást, és megértetni az újításokat, elvárásokat, amikor jön egy ilyen fiatalember, akin nem látszik, hogy harminckét éves, de azért igyekszem helytállni minden helyzetben – magyarázta.
Zoltán és családja szívesen fogyaszt paradicsomot, befőzni is szokták, a gyerekek is szeretik. Egy ekkora üvegház mellé fóliázást már nem vállalna be, jegyezte meg derűsen. Szabadidejét a négy- és egyéves gyermekeinek szenteli, néha a vadászatnak és a horgászatnak hódol, időnként fotózni is szokott.
Darók József
