Szebbnél szebb kézimunkák lepték el a Dózsa-ház tereit, a földszinttől az emeletig. Bugyi Istvánné Erzsike születésnapjait már többször ünnepelte a családja és baráti köre ilyen módon, alkotásait ezúttal abból az alkalomból mutatja meg, hogy július 12-én betöltötte a 86. életévét.
Ezt a különleges napot nemcsak szerettei körében, hanem egy élet munkájával készített kézimunkái körében is ünnepelte Erzsike néni. A kézimunkákból egész pontosan 214 darab, kisebb-nagyobb méretben került ki a Dózsa-ház tereibe. Bár otthon a szekrényben még maradt legalább 400, ez amennyiség is megtöltötte az intézmény helyiségeit: a bejáratnál falvédő köszönti – a szó szoros értelmében – a betérőt, de a nagyterem is tele lett velük, és a lépcsőfordulóban, sőt egy emeleti helyiségben is gyönyörködhettek a munkákban, akik elmentek a megnyitóra.
Lánya, Erzsi ötlete volt, hogy azzal tegyék emlékezetessé édesanyja születésnapját, amivel a legszívesebben foglalkozik. Komoly előkészületeket igényelt a kiállítás létrehozása, csak a vasalás tartott vagy egy hétig – árulta el Erzsi. A kiállítás félig-meddig meglepetés volt, mert ugyan tudott róla az ünnepelt, ám abba nem vonták be, hogy műsor is lesz. Török Károly versét Törökné Tünde tolmácsolta, majd a Pengető Citerazenekar két dalcsokra kapott hatalmas tapsot.
Lantos Anita, a művelődési központ munkatársa meghatódva mondta, hogy nagymamája konyhájára emlékeztetik a falvédők. A búbos kemence mellett kezdett varrni, majd iskolai keretek között folytatta. Dísznövénykertészként dolgozott, és a kemény fizikai munkája végeztével, szabadidejében, esténként, álmatlan éjszakákon ezekkel a gyönyörűségekkel foglalatoskodott. Számtalan munkája készült el, de a kíváncsi szemek elől rejtve. 2007-ben, a 68. születésnapjára szervezett a családja először önálló kiállítást a szélesebb közönség számára. Szemerédi Endréné, a kézimunka szakkör alapító-vezetője el is hívta a közösségükbe.
Folyamatosan készülnek újabb kézimunkák, de mivel mindegyik egyedi darab, nem szívesen válna meg tőlük. Ajándékba azonban került belőlük, még külföldre, a világ több pontjára is. –A régiek már megsárgultak, elrongyolódtak, mert én ezeket használtam is. Ami itt látható, ez már az utóbbi kor terméke. Ahogy beteg lettem, kórházba kerültem, mindig varrtam, a mai napig is csinálom – mondta Erzsike néni. Fél éjszakákon át is varrt régebben, közben háttérzajként hallgatta a tévét. A szeme ma is jól bírja, mindkettőt műtötték, és szemüveget is használ varrás közben. – Szerettem csinálni, és megszaporodtak, de nem adtam el őket, kettő sincs egyforma. Időrabló munka, nagyon kell szeretni, mert megunja az ember, de már ösztönöz, hogy ha belefogtam, megcsinálom – hallottuk a nénitől.
A kiállítás ma és holnap, szombaton 18 óráig, vasárnap 10-16 óra között tekinthető meg.
Darók József
