Akár a rendőri pályát is választhatta volna Benedek Zsolt, az Szentesi Városi Szolgáltató Kft. műszaki igazgatója, de a geotermikus energia jobban érdekelte, ami végül meghatározta pályafutását. Szakmai kíváncsisága és alázata vitte előre, több mint húsz éve bizonyítja rátermettségét. Munkájáról, pályájáról, szentesi kötődéséről is mesélt lapunknak.
– A középiskolás éveket is Szentesen töltötte, már akkoriban kialakult az érdeklődési köre?
– A Zsoldosban végeztem autószerelőként, majd nappali képzésen további négy évre visszairatkoztam a szakközépbe, itt érettségiztem. A középiskolás osztálytársaim közül többen rendőri pályát választották, bevallom, ide is felvételiztem, de végül a GATE főiskolai szakán mezőgazdasági gépészmérnöki diplomát szereztem. Emlékszem, egy nyári napon bementem Garai Imre századoshoz, hogy felvettek egyszerre rendőrnek és a főiskolára is. Ő azt mondta, rendőr még lehetek később is. Aztán a főiskolán a geotermikus energiát választottam szakdolgozatom témájának. A SzVSz Kft.-nél írtam a szakdolgozatomat, Döbrőssy Iván, az akkori ügyvezető volt a konzulensem, mentorom. Az első diplomám megszerzése után közvetlen Kecskeméten a GAMF-on minőségbiztosítási szakmérnöknek tanultam tovább. Amikor végeztem, Békés vármegye legnagyobb autóipari cégénél Orosházán helyezkedtem el, mint minőségbiztosítási mérnök, három évet töltöttem ott.
– Azt gondolom, a családi minta is befolyásolta a pályáját.
– Ez is igaz, a családom több mint harminc évig fóliázott. Már fiatal koromtól én is aktívan részt vettem benne. A kemény fizikai munka is nevelt. Termálfűtéses fóliákban termeltünk, talán a termálvíz iránti érdeklődésem is ide vezethető vissza. A fóliaházaink fűtési rendszerének átalakításával már akkor én foglalkoztam. A szüleimnek sokat köszönhetek, mindenben támogattak, hogy elérjem céljaimat! Tapasztalatot adott az is, hogy a szakközépiskolai tanulmányaim alatt gyakorlatot szereztem egy neves karosszéria-lakatos szakoktatónál, Gyovai Mihálynál.
– Az autóipari cég után visszajött Szentesre. Hogyan indult karrierje? Nehéz volt ide bekerülni?
– Igen. Amikor üresedés lett az SzVSz-nél, mert az akkori üzemeltetési vezető, Kovács Iván nyugdíjba ment, megpályáztam az ő helyét. Akkoriban leginkább a nyugdíjba vonulás után lehetett egy-egy álláshelyre pályázni, annyira nem volt jellemző a fluktuáció. Hamar belemélyedtem a rendszer tanulmányozásába. 2010-ben gépész műszaki ellenőri és felelős műszaki vezetői jogosultságot szereztem épületgépészet, távhőszolgáltatás és energetika területén. Felelős műszaki vezetőként, műszaki ellenőrként és tervezőként is dolgozom még az ország különböző területein, leginkább a termálvíz mezőgazdasági felhasználása a fő szakirányom.
– Könnyen befogadták?
– Évek kellettek hozzá! 2004 novemberében jöttem ide, az Arany János utcában lévő műhelyben volt a székhelyem. Csoportvezetőként az üzemeltetés tartozott hozzám, a tmk-vezetővel (tervszerű megelőző karbantartás), Márté Lászlóval vittük együtt a távhő műszaki részét. Amint a távhőszolgáltató részlegvezetője, Szabó Árpád nyugdíjba vonult, a két munkakör összeolvadt, így lettem hőszolgáltató vezető. Visszatérve a kérdésre, jól jött volna, ha a nagy szakmai tudású, nyugdíj előtt álló szakemberek nyitottak volna felém. Egyik alkalommal egy műszaki problémát kellett megoldani, és a kolléga kijelentette, hogy azt a munkát nem lehet megcsinálni. Itt jött jól a karosszériás múltam, kértem egy kabátot, begyújtottam a pisztolyt, és elkezdtem lánggal hegeszteni. Ezután bármit kértem, mindent meg tudtunk beszélni a kollégákkal. Talán ez az eset kellett ahhoz, hogy a tiszteletet kivívjam magamnak, és elfogadják, hogy egy több mint húsz évvel fiatalabb mondja meg számukra, mi a feladat. De húsz év tapasztalatot, minimum húsz év alatt lehet megszerezni!
– Milyen vezetési stílust követ?
– Annak a híve vagyok, hogy beszéljük át a feladatokat, munkafolyamatokat, mert másoknak is lehetnek jó ötleteik, amit használhatunk, beépíthetünk. A közös eszmecserére mindig nyitott vagyok, inkább csapatban szeretek dolgozni. Nagy mértékű fejlesztés és modernizáció ment végbe az elmúlt években a távhő területén, jelenleg 10 fővel látjuk el a feladatokat a cégnél.
– Mi motiválja ennyi év után szakmailag?
– Jelenleg három termálkúttal látjuk el a hőszolgáltatást, illetve a strandfürdő termálkútja is a cég tulajdonában van. Vannak nagyszabású terveim a termálvíz szélesebb körű felhasználására, de ehhez jelentős anyagi forrásra lenne szükség. A magyarországi termál energiával üzemelő kertészetek jelentős részében jártam már, gépészetüket részben ismerem. Ebből adódóan jó kapcsolatot ápolok az üvegházas termálprojektek kapcsán különböző holland cégekkel is. 2015-ben beiratkoztam épületgépész szakmérnök képzésre azzal a céllal, hogy mezőgazdasági termálfűtési rendszereket is tervezhessek.
– Volt egy megszakítás, amikor kivált az SzVSz-től, aztán mégis visszajött.
– 2018-ban új ügyvezetője lett a cégnek, akivel nem működött a közös munka, így egyéni vállalkozóként dolgoztam tovább, gépészeti kivitelezéseket, műszaki ellenőrzéseket végeztem. A cég jelenlegi vezetése alatt kerestek fel, hogy jöjjek vissza. Úgy gondolom, hogy az ügyvezetővel jó a kapcsolatom, olyan emberekkel veszi körbe magát, akik szakmailag magas szinten képviselik a cég különböző területeit. 2020 óta műszaki igazgatóként a távhő és a központi konyha is hozzám tartozik, valamint a tmk-részleg irányításáért is én felelek. Azt vallom, ezt a munkát az ember eredményesen csak akkor tudja igazán jól végezni, ha azt a sajátjának tekinti!
– Hogyan töltődik, kapcsolódik ki?
– A kikapcsolódást a sport jelenti, leginkább az edzőtermet kedvelem, de a kertészkedés továbbra is feltölt. A cég telephelyein is találhatók gyümölcsfák, ezek gondozásában mind a cégnél, mind pedig otthon igyekszem részt venni. Az igaz barátaim számát egy kezemen meg tudom számolni, de mindig számíthatunk egymásra. Sajnos egyre kevesebb idő jut a társas kapcsolatokra, összejövetelekre, bevallom, sokszor összeszaladnak a dolgok. Erre a későbbiekben jobban kell figyelni. (x)
Halupa Eszter
