Kihívásokkal teli időszakban is van okuk az ünneplésre a méhészeknek: alapításának századik évfordulójához érkezett a Szentes és Környéke „Sőtér Kálmán” Méhész és Környezetvédő Egyesület. A beporzók napjára időzített ünnepség nem csupán a múltról szólt, sokkal inkább a jövőbe vetett hitről, melyben a velük ünneplő Nagy István agrárminiszter is megerősítette a méhészeket.
Száz évvel ezelőtt, 1925. május 3-án alakítottak egyesületet a szentesi méhészek. Utódaik, a Szentes és Környéke „Sőtér Kálmán” Méhész és Környezetvédő Egyesület a centenárium megünneplését jelképesen egy hársfa elültetésével kezdték a beporzók napján, március 10-én.
“Természetesen” hársfát ültettek
Ez a nap arra hivatott, hogy felhívja a figyelmet a beporzók nélkülözhetetlen szerepére az ökoszisztémában. Az ifjúsági ház mögötti részen, a Kurca partján nem véletlenül ültettek hársfát az önkormányzat és a Bartha János Kertészeti Technikum közreműködésével: ez a fa a természet és a beporzók szoros kapcsolatának jelképe. Ezzel hagyományt is szeretnének teremteni. Az aznap délután rendezett szakmai konferenciára sokan elfogadták a meghívást, így jelen volt és előadást tartott Nagy István agrárminiszter és Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke, és Sipos József növényorvos, méhészmester is, továbbá eljöttek Szentesre a környező települések polgármesterei, a támogató cégek vezetői is.
Száz éve a kaptár mellett
A szentesi egyesület elnöke, Monda Csaba beszédében megemlékezett a kezdetekről, és felidézte a száz év során meghatározó szerepet játszó személyeket, első elnökükkel, Ónodi Szabó Lajos ny. miniszteri osztálytanácsossal indítva a sort. Az egyesület a Tóth József utcában alakította ki székházát, amely közösségi eseményeknek is helyet adott, kiemelt városi eseménynek számítottak például a méhészbálok. Az épület néhány évvel ezelőtti leégése után a művelődési ház fogadta be őket. Több névváltáson is átesett az egyesület. Csongrádvármegyei Sőtér Méhészegyesületként indultak. Sőtér Kálmán méhészeti szakíró fontos szerepet játszott a szakma hazai fejlődésében, büszkén viselik a nevét.
2017-ben Harangozó László kezdeményezésére vették fel jelenlegi nevüket. A csaknem negyedszázada a soraikban tevékenykedő tagtársuk munkáját az ünnepségen is elismerték.
Ma 88 fős a tagság, akik 6700 méhcsaládot gondoznak. Monda Csaba elnök bízik abban, hogy közösségük tovább erősödik, mert az ágazatot sújtó nehéz időkben szükség van az összefogásra.
A beporzás az életet jelenti
Munkájukat méltatta Szabó Zoltán Ferenc polgármester, aki szerint a méhészek olyasmivel foglalkoznak, ami nem csak a városnak, a térségnek fontos, hanem az egész emberiségnek. Sipos József növényorvos a beporzó rovarok jótékony munkájáról, és megvédésükről beszélt.
A beporzás magát az életet jelenti az emberiség számára, és egyre inkább a méhek feladata lesz annak elvégzése. A méhészet európai uniós küzdelmét az országos elnök, Bross Péter vázolta fel, és a kilábalás lehetőségeiről, az igényelhető támogatásokról tájékoztatta méhésztársait.
Nagy István agrárminiszter is úgy látja, példa nélküli kihívásokkal küzd manapság a magyar méhész társadalom, az uniós kereskedelmi politika hozza nehéz helyzetbe. A problémát globálisan kell megoldani, de az első lépés, hogy növeljük az itthoni mézfogyasztást, utol kell érnünk az európai átlagot. Hangsúlyozta, hogy a magyar méz a legkiválóbb minőséget képviseli. Azt kell megérteniük a méhészeknek, hogy a méztermelésnél is nagyobb haszon, hogy beporzást végeznek, ezzel teremtett világunk minőségét meg tudják őrizni, és teljes joggal követelhetik, hogy ezt fizessék is meg. Ezen kell dolgozni az Európai Unióban – jelentette ki a miniszter. Elmondta, a méhészetnél nagyobb perspektívával, biztosabb jövőképpel senki más nem rendelkezik, hiszen míg a hús és minden más élelmiszer pótolható, ha a természetben a biológiai diverzitást, a beporzást nem biztosítjuk, akkor az életünk, a bennünket körülvevő világ fennmaradása kerül veszélybe.
Darók József
