Folytatódik Hornok Gabi meséje a Szentesi Életben. Részlet a következő történetből:
“Cirmos arra ébredt, hogy valaki rikoltozik kint, félelmetes, éles hangon. A kiscica beleborzongott. Halkan felébresztette Mamuszt, aki az igazak álmát aludta, és semmit nem hallott. Amint kinyitotta a szemét, egyből megértette, mitől remeg Cirmos.
– Ne félj! – suttogta. – Cipó úgyis megvéd bennünket.
Óvatosan megbökte az alvó vizslát, hogy keljen fel. Cipó épp kolbászról álmodott, ezért mosolyogva ébredt, de el is komorult abban a pillanatban. Már megint ez az utálatos, vészes hang. Elképzelte, amint a hang tulajdonosa rájuk támad. Magának sem merte beismerni, hogy most igenis retteg. A barátai előtt pedig nem vallhat szégyent. Kiment a teraszra, és minden bátorságát összeszedve kiabálni kezdett.
– Takarodj innen! Ez a gazda háza! Semmi keresnivalód itt, vedd tudomásul, hogy itt én vagyok a házőrző, és megvédek tőled mindenkit!
Nézett minden irányba, kereste az idegent, miközben lábai reszkettek a félelemtől. Mamusz és Cirmos összenéztek a házikóban. Milyen bátor ez a Cipó! Nem fél senkitől! Egy pillanatra csend lett, aztán újra és újra felhangzott a borzalmas sivítás. A kis vizsla rájött, hogy a magasból hallja. Vajon mi leskelődhet rájuk fentről?
Törte a buksiját, de nem emlékezett, hogy a gazda képei között találkozott volna magasból lecsapó ellenséggel. Lelapult a földre, hogy minél nagyobb területet
lásson be, és kereste a veszély forrását. Egy újabb, velőtrázó hang után pontosan be
tudta határolni, honnan jött. Addig meresztette a szemét, amíg meg nem látott egy egészen kicsi madarat a terasz gerendáján.
Nem akarta elhinni a látványt. Ez a kis valami adja ki azt a félelmetes vijjogást? “…
Folytatás a Szentesi Élet 52. számában.
