Rengeteg élmény kísérte Pásztor Antal vízilabda játékvezetői pályafutását. Huszonhét éven át fújta a sípot hivatalosan a medence partján, sokszor válogatott mérkőzéseken, olimpiai bajnokoknak, és ugyan elbúcsúzik ettől a tevékenységtől, de szeretett sportágától továbbra sem szakad el.
Huszonhét éve indult Pásztor Antal számára a játékvezetői történet.- Nem sűrűn írtak ki akkoriban játékvezetői vizsgát. Egyszer jött egy lehetőség a vízilabda szövetségtől, és ’99-ben úgy határoztam, nekivágok. A BVSC uszodában volt a gyakorlati vizsga. Nem voltam már nullkilométeres, előtte is fújtam a sípot OBI-es és másodosztályú edzőmeccseken, így aztán megkezdődött ez az óriási kaland számomra. A mérkőzésekre küldést még postán kaptam, és zászlóval kellett vezetni. A debütáló mérkőzésemen bőrig áztam, és már ’99-ben betettek az első keretbe, vidékiek mindössze négyen voltunk. Emlékszem, a Szőnyi úton volt a BVSC –MAFC mérkőzés, és 7-5 lett, mindkét csapatban volt szentesi érdekeltség. Nekem azért is volt nagy siker, mert vidékiként benne tudtam maradni ebben a körben – vázolta fel a kezdeteket Pásztor Antal, aki kiváltságos feladatokat is kapott.
Az „aranygeneráció” korszakában
– Amerikai, holland, német, szerb, ausztrál, kanadai, dél-afrikai, skót, lengyel és kínai mérkőzésekkel is megtiszteltek. Nem lettem nemzetközi játékvezető, mert én németet tanultam, ott pedig az angol kellett. Felkért egyébként a szövetség, adtak is időt, de mérlegeltem, és óvatosan visszautasítottam. Az is nagy megtiszteltetés volt, hogy az „aranygenerációnak”, a Kemény Dénes által irányított, három olimpián aranyérmes játékosoknak is rengeteg mérkőzést vezettem. Volt benne bajnoki döntő, Magyar Kupa-elődöntő, Sulipóló döntő, strandvízilabda döntők – sorolta.
„Megvárunk!” Meg is várták a szurkolók
Kiemelte, hogy amikor Egerben megnyitott a Makovecz uszoda, az első hivatalos mérkőzést neki adták, bár a mai napig nem érti, ez hogyan sikerülhetett. Élményei között felbukkannak a „Gerendás-sztorik”, a változó szabályok, és különböző helyzetek adódtak, de botrányos mérkőzés soha nem fűződött a nevéhez. – A Vasas szurkolótábora, mikor az olimpiai bajnok Steinmetz Ádámot kiállítottam, felhördült, és azt skandálták, hogy „Megvárunk! Megvárunk!” Aztán a meccs végén nagyon sokan megvártak, és gratuláltak. Rengeteg olyan dolog történt, ami miatt hálát adok Istennek, hogy így alakult, és nagy köszönettel tartozom a családomnak, akik elviselték, hogy hétvégente nélkülözniük kellett – mondta Antal, aki eléggé foglalkoztatott játékvezető volt, több ezer mérkőzéssel a háta mögött.
Szentesen volt a búcsúmeccs
Most új korszak kezdődik pályafutásában. – Érdekes döntést hozott a szövetség, mert még két évem lett volna játékvezetőként, de meg akarták erősíteni az ellenőri felügyelést, így hármunkat kiemeltek. Szívesen vezettem volna még, de azt is megtiszteltetésnek tartom, hogy mostantól ellenőrként adjam át a tudásom a fiatal játékvezetőknek, a meccsszituációkban szerzett rutinommal tudok segítségükre lenni – mondta.
Antal utolsó meccse hivatalosan egy helyosztó volt másodosztályban, de akkor még nem került szóba a búcsú, így tulajdonképpen a szentesi Yordo Kupán fújt utoljára. A Szentes-FTC meccsen pedig már ellenőrként debütált, a végén ő osztályozta le a két játékvezetőt is. A szövetség tart a közeljövőben egy hivatalos elbúcsúztatást, amikor egy plakettel megtisztelik Antal és két másik játékvezető társa pályafutását. – Sportolóként mindig nagyon büszke voltam Tóth Laci bácsira, a sokszoros válogatott Tóth Laci apjára, akit csodáltam, mert NBI-es futball mérkőzéseket vezetett. Nagyon hálás vagyok, hogy ezekkel az adottságokkal megadatott utánpótlásban bajnokságokat nyerni, edzőként is országos bajnokságokat nyerni, játékvezetőként 26 évig az első osztályban lenni, most pedig a szövetség döntése nyomán az ellenőri karban adhatom át a tapasztalataimat. A helyi vízilabda klub elnökségének is tagja vagyok, tehát a sportág minden szintjén bele tudtam tenni a magam tudását. Jóleső érzés mindezt a Nemzet Sportvárosában megélni, hiszen fontos, hogy az értékek megmaradjanak – összegezte Pásztor Antal.
Szöveg: Darók József
Fotó: Vidovics Ferenc
