Akik még szeretetből fociztak⚽
Ötven éve a megyei bajnoki címről a politika miatt lemaradtak a Szentesi Kinizsi TE labdarúgói, ám a kiváló csapatszellem máig megmaradt. Nemrég újra találkoztak, az egyik játékostársuk, Makra Károly hozta össze őket,természetesen a jó hangulatú nosztalgiázás központi témája a foci volt.
A Kinizsi Szív felirat alatt gyűltek össze a Szentesi Kinizsi öregfiúk. Egykori játékostársait hívta el egy találkozóra Makra Károly, akikkel a Kinizsi
csapatában 1974 és 1981 között focizott. Nagyon örül, hogy sikerült összehozni az öregfiúkat, mert mint mondta, akadnak köztük olyanok, akikkel 30-40 éve nem találkozott, és ki tudja, lesz-e még lehetőség. Megemlékeztek Erdélyszky Attiláról, aki már nem lehet köztük, de sajnos több társuktól is el kellett búcsúzniuk az évek folyamán. A labda ugyan már nem került elő, de a
sztorikban annál inkább pattogott, a jó hangulatú beszélgetésekben felidézték a régi meccseket.
⚽Büszkeség volt ott játszani
-Szentes egyik legjobb csapata volt akkor a Kinizsi. Én ’75-ben kerültem
ebbe a közegbe a MÁV-tól, és erre büszkének kellett lenni, a 22-es
keretbe bekerülni nagy szó volt – emlékezett Makra Zoltán. – Az 1976-77-
es megyei I. bajnokságban ősszel az első helyen álltunk, de a politika
közbe szólt, mert a Hódmezővásárhelynek kellett nyerni, a megyei
pártbizottság így döntött. Elájultunk, mert mi azért mentünk fel a pályára,
hogy bajnokok legyünk.
Végül a harmadik helyen zárták a bajnokságot, de utóbb többen is felkerültek a bajnokcsapatba, ők tehát feljutottak oda, ahova a pártvezetés akarta, a többiek meg nem, ez törést jelentett, de ma már csak a szépre emlékeznek – magyarázta Makra Zoltán. A csapategységükre jellemző volt, hogy bárhol is voltak, mindig a fociról ment a szó, és készek voltak segíteni egymásnak. – Amikor huszonkét ember együtt lélegzik, együtt megy előre, akkor eredményt is tud elérni – fogalmazott Makra Zoltán. Számos esetben náluk magasabb szinten lévő ellenfelekkel, NB II-es NB III-as csapatokkal játszottak, a Vasas NB I-es U23-as válogatottjától 2-1-re kaptak ki, de az NB III-as Halas 5-0-s legyőzése is felejthetetlen emlék számukra.
⚽Különböző korosztályok
– Örülök, hogy ennek a csapatnak a része lehettem -tette hozzá Mészáros András, aki az ifi csapatból került ide. Mint mesélte, az első időszak kicsit döcögősen indult, az őszi szezonban a megszerezhető 30-ból csupán hetet gyűjtöttek, de a társaság a téli alapozás után tavasszal már 27 pontig jutott, majd következett a már említett szezon.
Az idősebb korosztályt képviseli az egykori NB II-es játékos Ivanov Géza, akiről mindenki nagy tisztelettel beszél. Az öregfiúk találkozóján szívesen
találkozott társaival, mert erre már ritkán kerül sor, ma már inkább a kertjében
érzi jól magát. – A labdarúgást 1985-ben hagytam abba, az aktív pályafutásomat
követően játékos-edző voltam a Kinizsinél, s még öt évig levezetésként fociztam, kispályán, aztán átváltottam az „esti sportra”, a biliárdra, amiben eredményes is voltam – mondta.
⚽Ez volt az igazi foci
Az ő idejükben még szenvedélyből rúgták a bőrt, nem anyagi haszonért. –
Mindenki szeretetből csinálta, nem a nagy lóvéért, ez volt az igazi foci, mi még
a grundon kezdtük. Géza a Vízműnél is játszott, ott, ha nyertek, kaptak egy nap
szabadságot. A Kinizsinél focizni annyi előnyt jelentett, hogy egy héten
háromszor hamarabb elengedtek a munkahelyről – mesélte Makra Károly
nosztalgiázva. Az öregfiúk elárulták, manapság elsősorban az angol bajnokságot követik, de a foci már inkább karatéra hasonlít – na, ez sem ilyen volt az ő
idejükben.
✍️📸Darók József
