Ötven éves érettségi találkozó a gimnáziumban
A Horváth Mihály Gimnázium 1976-ban érettségizett IV. B osztály tagjai rendszeresen találkoznak, így a fél évszázados jubileum alkalmából idén augusztus közepén is összegyűltek, az egykori osztálytermükben.
-A kezdeti osztálylétszámból néhányan lemorzsolódtak, mivel fizika-kémia tagozatként ezt a két tárgyat magas színvonalon oktatták és követelték meg – emlékezett vissza Orosz András, az egyik hajdani diák, az érettségi találkozó szervezője.
Régi fotóikat levetítve, emelkedett hangulatban sztorizgatva nosztalgiáztak az öregdiákok a gimnáziumban. Megőrizték emlékezetükben kiváló tanáraikat, akik a gimnázium neves tanáregyéniségei voltak. Osztályfőnökként dr. Barta László magyar-történelem szakos pedagógusként vezette a reál tagozatos osztályt.
-Fantasztikus volt akkoriban gimnazistának lenni, azok voltak a legszebb éveink – fogalmazta meg az egykori diák. – Az elsősöktől a végzősökig mindenki egy közösségé vált, már belépéskor éreztük, micsoda büszkeség ide tartozni és mi is rögtön átvettük a HMG szellemiségét.
Voltak olyan tanáraik, akik már a háború előtti békeidőkben is a katedrán álltak, mint dr. Bakó Károly, Forgácsné Éva néni, majd a következő generáció, az igazgató Bácskai Mihály, Korom József, Kátainé Józsefné, Elek Sándor, a Gidófalvy házaspár, ők mind igazi nagybetűs pedagógusok voltak. S említést érdemelnek továbbá a fiatal tanáraik, akik még éppen csak kikerültek akkor az egyetemről, Józsa Erzsébet vagy Sternné Fehér Márta. Előbbi tanárnőt csak Bözsinek hívták a tanulók, aki a szombatonkénti, alagsori klubban tartott diákbulik alkalmával a „fedezéket” jelentette a tantestület felé.
Olyan osztályt alkottak, amely a szocialista időkben valószínűleg országos szinten is különlegesnek számított, mert akkoriban külföldi egyetemen továbbtanulni kivételes dolognak számított. Márpedig ebből az osztályból ez négy diáknak is sikerült: ketten a Szovjetunióba, egy-egy diák Lengyelországba, illetve Csehszlovákiába ment továbbtanulni.
Sőt, egyik osztálytársuk, Böszörményi István a budapesti Műszaki Egyetemi tanulmányait követően ösztöndíjjal kijutott az Egyesült Államokba, ahol a kaliforniai Berkeley egyetemen volt tanársegéd. István ma is Kaliforniában él, dolgozott az IBM-nél, majd a Hitachinál, érdekesség, hogy ugyanabban az épületben, csak a felirat változott rajta. Kicsit eltávolodott az itthon tanultaktól, inkább fizikai kémiával, szilárdtest fizikával foglalkozott, de kiváló alapokat adott a szentesi gimnázium – mondta. Az utóbbi másfél évtizedben számítástechnikai adatbázisokkal dolgozott. Évente többször hazajárt édesanyjához – aki néhány éve hunyt el 101 évesen – de egyébként is szívesen jön Szentesre, a Tiszára, a szép emlékek miatt, ahol annak idején Balogh Bélánál kajakozott és aki mindig a nehézségek leküzdésére nevelte tanítványait.
Az osztálytalálkozóik időpontját mindig őhozzá, azaz a legtávolabb élőhöz igazítják. Az idei, ötven éves alkalomra tizenöten jöttek el, mivel szétszóródtak a világban: Németországban és Finnországban is élnek közülük, egyikőjük pedig most költözik Lengyelországba. A végzős diákok közül három osztálytárs sajnos már elhunyt: Csúcs Béla, Légrádi Mária és Takács Irén.
Az osztályból kilencen mérnökök lettek, öten pedagógusok, hárman gyógyszerészek, ketten közgazdászok és egy orvos.
Az osztályközösség évtizedek múltán is erős maradt. A 30 éves érettségi találkozó előtt szerveztek egy remekül sikerült evezős túrát a Bodrogon, ahová a családtagok is mehettek és ekkor hangzott el egyikük gyermekétől, hogy: „Anya, nektek olyan fantasztikus osztályotok van, hogy szinte hihetetlen!”
Darók József
Az 1976-ban érettségizett osztály névsora: Bacsa István, Bárány Sándor, Böszörményi István, Budai Katalin, Csúcs Béla, Dancsó Klára, Fórián Erika, Garay Péter, Gulyás Edit, Halász Árpád, Horváth Magdolna, Janó Zsuzsanna, Kovács Anna, Kovács Judit, Légrádi Mária, Ollai Pál, Orosz András, Szulyák Ágota, Szűcs József, Takács Irén, Törőcsik Ferenc, Vámosi Eszter, Veres Mária, Vízi Ferenc és Zsíros Ágnes.
