Néhány gondolat az ún. települési fűnyírási gyakorlatról, azaz a települési zöldterület fenntartásáról, gondozásáról. A települési zöldterület fenntartásról, gondozásról a fűnyírás jut az eszünkbe. Nem véletlenül van így, hiszen ennek a folyamatnak a leglátványosabb része valóban a fűnyírás. Azonban, ez is bonyolult „rendszer”, de érdemes néha beszélni róla.
A települési zöldterületek gondozása, fenntartása igen intenzív érdeklődést kap az utóbbi időben, lássuk be, nem alaptalanul. Sokan vagyunk, civilek, szakemberek, akik azt gondoljuk, hogy az eddigi gyakorlat nem jó, tehát sürgősen változtatni kell. Először is le kell számolni az ÍGY SZOKTUK berögzült szemléletével! Hogy miért? A válasz: klímaváltozás!
A klímaváltozás miatti egyre durvább hatásokhoz, következményekhez alkalmazkodni kell, városainkat ellenállóbbá kell tenni! Ennek érdekében azonban sok dolgot másképpen kell gondolni, csinálni, vagy egyenesen elfelejteni. Amilyenek a települési zöld részek, olyanok a települések, azaz élhetők, vagy kevésbé azok. Ezek az un. füves, fás területek jelentősen meghatározzák a települési élhető környezet minőségét. Szentes szerencsére bővelkedik zöld felületekben, 2012 óta a biodiverzitás fővárosa. Azóta azonban sokat változott a környezet, az éghajlat! Mostanra olyan időjárási körülmények alakultak ki, hogy nyugodtan ki lehet mondani, NAGY A BAJ! Szinte elviselhetetlen, csapadék nélküli hosszan tartó extrém forróság, kiszáradó tavak, folyók, hőhullámok, mostanában az un. hőkupola! Az éghajlatváltozás iszonyú sebességgel tarol, pusztít, szenved tőle ember és környezet! Erre „válaszolni kell! Másként kell viszonyulni a települési zöld területekhez, tudni kell, hogy a klímaváltozás elleni védekezésben lényeges szerepük van! Másképp kell gondozni ezeket! Alap kell legyen a SZEMLÉLETVÁLTOZÁS! Azaz az alkalmazkodás, védekezés, fenntarthatóság! Meg kell becsülni a parkok, járdaszigetek, útszélek, árkok zöld felületeit, és a köztudatban létező füves területek hasznavehetetlensége szemléletét el kell felejteni! Óvatosabb, fenntarthatóbb, körültekintőbb GONDOZÁSRA van szükség, azaz az eddigi fűnyírási gyakorlatot érdemes megváltoztatni és a megváltozott időjárási viszonyokhoz igazítani! A rövidre/tarra nyírás gyakorlatát el kellene felejteni! Változatosabb, alkalmazkodóbb fűnyírási módot alkalmazni! A nem frekventált, EXTENZÍV területeken a ritkább fűnyírásra. Itt maradhasson magasabban a fű, és legyen elég az évi 1-2 alkalommali fűnyírás! A frekventált, INTENZÍVEN használt területeken, játszótér pl. a többszöri kaszálásra. DE itt sem kell tarra nyírni mindent! Lehet mozaikos, szakaszos nyírás, foltok meghagyásával, pl. A magasabbra hagyott növényzetnél a levegő sokkal hűvösebb, párásabb, kellemesebb, mint annál a területnél, ahol tarra nyírtak. Itt kisül a növényzet, megrepedezik, felforrósodik a talaj és vagy 10-15 fokkal magasabb a hőmérséklet. Ezek a sűrűn, tarra nyírt területek az EGÉRÁRPA, a toklász elterjedésének kedveznek! Ahol sűrűn tarra nyírják a területet, CSAK a toklász marad!
A megoldás tehát egy köztes állapot lenne, a nem tarra nyírt, DE nem is „derékig érő gaz” állapota! Egyetlen természetvédő, így én se kértem SOHA, hogy Szentes a derékig érő „gaz” fővárosa legyen! Viszont azt igen, és posztjaimmal, írásaimmal is szemléltetem, hogy az eddigi fűnyírási gyakorlat nem jó, változtatni kell! Jó lenne, ha az előre meghatározott ütemterv és a mindig rövidre, (tarra) nyírás elsődlegessége HELYETT az IDŐJÁRÁS (éghajlatváltozási hatások) és a ZÖLD TERÜLETEK AKTUÁLIS állapota lennének a fő szempontok!
✍Mészárosné Surányi Olga
ÖKOSzentes
