Amikor Aradi László felvág egy kétéves érlelésű sajtot, nemcsak egy terméket vesz kézbe, hanem két év munkáját, türelmét és gondoskodását. A szentesi sajtkészítő neve ma már nemcsak a helyi piacon, hanem nemzetközi szinten is ismert: a World Cheese Awards 2025 versenyén három díjat is elnyert. A kézműves sajtok iránti elhivatottságról, a mindennapi munkáról és a szakma jövőjéről beszélgettünk vele.
– Hogyan kezdődött a sajtkészítés iránti érdeklődése?
– Nagyszüleim és az ő szüleik is sajtkészítéssel foglalkoztak, így a mesterség már három generáción át öröklődött a családunkban. Régen egyszerűbb volt a választék: gomolya és túró készült leginkább, juh- és tehéntejből. Nagymamám és édesanyám a szentesi piacon árulták a sajtokat, később engem is megfertőzött a kézműves sajtkészítés világa. Szentesen tanultam meg a parenyica készítését, majd később a szakma fortélyait is elsajátítottam. Később svájci és olasz kurzusokon képeztem magam.
– Mi volt az első sajt, amit elkészített?
– Parenyicát készítettem először, majd friss sajtot és később trappista jellegű sajtot. Akkor még nem pincében érleltem, ma viszont már van egy pincém, felette a műhelyemmel. Ott készülnek és ott érlelődnek a sajtok.
– Mi motiválja a mai napig ebben a szakmában?
– Boldogan megyek ki dolgozni minden nap. Amikor felvágok egy kétéve érlelt sajtot, az egy különleges pillanat. Két évig gondoskodom róla: forgatom, kenegetem, figyelem. Minden sajt egy-egy születés.
– A World Cheese Awards versenyen három sajtja is díjat nyert.
– Nagy öröm volt bekerülni a versenyre, ez hatalmas elismerés számunkra. Nagy büszkeség, hogy olyan sajtkészítő országok mellett értünk el eredményt, mint Olaszország, Hollandia, Franciaország vagy Svájc. A Kispatéi Csemege ezüst minősítést szerzett, míg a Szarvasgombás érlelt kemény sajt és az Öreghegyi kemény sajt bronz elismerésben részesült. Ez azt bizonyítja, hogy a magyar kézműves sajtok nemzetközi szinten is megállják a helyüket.
– Hogyan látja a magyar kézműves sajtkészítés helyzetét?
– Sok sajtkészítő szeretne növekedni és tömeget gyártani. Nálam nincs gépesítés, egyedül dolgozom. Amíg két kézzel bírom, addig csinálom.
– Milyen egy átlagos napja a sajtműhelyben?
– Elmegyek a tejért, felrakom melegedni, és körülbelül öt óra múlva kerül a sajt a prés alá. Másnap a sólébe, majd két nap után a pincébe. Aki ezt a szakmát választja, annak tudnia kell: nagyon sok mosogatással jár. Szombatonként árulok, de előzetes időpont-egyeztetéssel máskor is lehet vásárolni.
– Mennyire számít a tej minősége?
– A tej maga az élet. Az Alföldön talán nem olyan dús a fű, mint a hegyekben, viszont sok gyógynövény található a legelőkön, és ez kiérződik a tejből. Három tehenem van, lucernaszénát és abrakot esznek, és sokat legelnek.
– Van személyes kedvence a saját termékei közül?
– A natúr sajtokat szeretem a legjobban. A parmezán jellegű sajtok már inkább fűszernek számítanak. Az olasz kurzuson azt mondták nekem, hogy ha parmezánt vágok fel, ananászíze vagy illata lehet. Ezt éreztük barátaimmal, ami azt is jelenti, hogy jó úton járok.
– Nyitottak a magyar fogyasztók az új sajtokra?
– Egyre inkább. Ma már nemcsak a friss sajtokat keresik, hanem az érlelt, kemény sajtok iránt is nő az érdeklődés.
– Hogyan kapcsol ki munka után?
– Elfáradok, de számomra a sajtkészítés maga is kikapcsolódás. Közben gyakran hallgatok komolyzenét. Csajkovszkij, Vivaldi vagy Bach zenéje megnyugtat, jó érzéssel tölt el.
– Hol látja az Aradi Sajt márkát 5–10 év múlva?
– Szeretném átadni a tudást azoknak, akiket érdekel a sajtkészítés. Workshopokat tervezek, amikor elkészül a műhely, és alkalmas lesz erre a célra. Látszik az ember mozdulatán, ha szereti ezt a munkát. Ezt mindig észreveszem.
Interjú: Halupa Eszter
Képek: Aradi Sajt
