Közösségi összefogást szervezett dr. Dobos András szakállatorvos, címzetes egyetemi docens, PhD doktorandusz, a Kiséri Állatorvosi és Lézerszemészeti Rendelő tulajdonosa november 14-én. A megyeházi eseményre eljött Iványi Gábor lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) elnöke, aki legutóbb a szülészetért és a normális egészségügyi ellátásért tartott demonstráción járt a városunkban.
– Hogyan látja a vidék egészségügyi helyzetét?
– Hasonló a fővároséhoz. Az egészségügy helyzete pénz és politikai akarat nélkül nem fog változni. Ez az egyik terület, ahonnan hiányoznak az anyagi feltételek, a másik pedig az oktatás. Ezek olyan értelemben nem hasznos gazdasági tevékenységek, hogy bevételt, hasznot hoznának. Az oktatás és egészségügy közvetve hoz pénzt, azáltal, hogy beteg vagy tudatlan felnőttel nem lehet semmit előbbre vinni. A forrást viszont nem lehet kispórolni ezekről a területekről.
– Mit üzen azoknak a településeknek, ahol szűkülnek az intézményi lehetőségek?
– Csak reménykedni tudok abban, hogy egy radikális váltás eredményeként olyan kormány alakul, amely tényleges társadalmi párbeszédet folytat, és valóban azt teszi, amire az embereknek szükségük van. Világos, hogy az említett területeken a vidéken élő embereknek nagyobb terhet kell vállalniuk ugyanannak a dolognak az eléréséért, mint amit a fővárosban. Ott felülnek egy villamosra vagy buszra, vidéken sok esetben messzire kell utazni a megfelelő ellátásért. A várakozási idő pedig, ami egy-egy vizsgálathoz szükséges, reménytelen és méltatlan. Ezt mindenképp meg kell oldani.
– A hírek szerint Ön és több ellenzéki politikus ellen vádat emeltek a 2022-es Dankó utcai NAV-razzián történtek miatt. A vád hivatalos személy elleni erőszak. Hogyan értékeli a per társadalmi és politikai jelentőségét?
– Nem ért meglepetésként, ugyanis az előző rendszerben is kaptam felfüggesztett börtönbüntetést. Számítottam arra, hogy a három éve elhúzódó perre a választások előtt fognak visszatérni. Minden, amiben kárhoztatni vagy szidni lehet az ellenzéket, az a választási kampányban jól jön annak, akinek nincs mondanivalója.
– Milyen feladatot végeznek, mivel foglalkozik a MET és az Oltalom Karitatív Egyesület?
– Mi mind hiánypótló munkát végeztünk, mind a szociális, mind pedig az egészségügy és oktatás terén. Az oktatásban a súlyosan hátrányos helyzetű vagy a nagyon szegény gyerekeket karoltuk fel, és adtunk számukra valódi segítséget. A hajléktalanellátásban azok kerültek a gondozásunkba, akik nem rehabilitálhatók. Nekik is egy életük van, és abból indultunk ki, hogy nekik is biztosítani kell a minimumot, hogy naponta háromszor egyenek és kapják meg a szükséges egészségügyi ellátást. Emellett, ha lehet, nyissuk meg számukra a felzárkóztató oktatás lehetőségét. Már jó ideje csak a jószándékú lakossági adományból tudjuk fedezni mindezt. A hajléktalanság egy összetett betegség, melyben tíz évvel korábban halnak meg, pláne, ha valakinek az utcán kell élnie.
– Mire lenne a legnagyobb szükségük?
– A legnagyobb szükség az anyagiakban mutatkozik meg. Vannak olyan tételek, tevékenységek, amiket ki kell fieztnem, mert nem tudom önkéntesekkel megoldani. Nem veszek fel jelképes fizetést, eltart a nyugdíjas feleségem. Nekem már tényleg nincs szükségem semmire, de ki kell fizenem a dolgozókat, ha azt akarom, hogy ne álljunk le. Ha nincs normatíva, és valamilyen jogcímen betiltja a főispán a működést, akkor engedély nélkül folytatom tovább.
– A rendszerváltás óta önt a hatalommal szembeni lelkiismeret, morális kiállás egyik ikonikus alakjának tartják, a polgári ellenállás jelképe lett. Ezt hogyan értékeli?
– Meghat, de ezt nem direkt csinálom. Nincs alternatívája annak, amit teszek. Amit helyette tennék, az ellen a lelkiismeretem tiltakozna. A társadalom egy része inspirál, és úgy érzi, hogy értük is viselem ezt a küzdelmet.
– Mit üzenne azoknak, akik teljesen kiábrándultak a magyar közéletből?
– Önmagukból ne ábránduljanak ki! Az élet küzdelem. Ha az ember a jó oldalt választja, akkor rengeteg csodát él meg. Amikor azt hittem, hogy csak én adok szeretetet és segítséget, akkor ugyanezt visszafelé is megkaptam, ami miatt már megérte.
– Miből merít erőt ebben a hosszú konfliktusban? Talán ezekből a visszatáplálásokból is?
– Igen, nagyon sokat segít. Emberileg a barátaimra és a családomra számíthatok, szeretetüket és türelmüket mindig érzem. A jó Isten áldása sokat jelent, és a lelkipásztori munkámban is sok örömöt kapok a hívektől.
– Hogyan látja Magyarország jövőjét, van-e remény egy emberarcú országra, ahogy gyakran fogalmaz?
– Remény mindig van. A hit, a nemlátott dolgokról való meggyőződés, a remény a beteljesülés várakozása. Ha a dolgok beteljesülnek és nincs szükség se a hitre, se a reményre, a szeretet tovább megmarad. Remény is van, ha az ember szereti a hazáját, az embereket. Ha kalandként éli meg azt, amit más csapásnak gondol. Az én életem az volt, és nem cserélném semmire. Sokszor azt hisszük, hogy kívülről jön a megoldás. Ha végre hátsó lábára állna ez a társadalom és megértené, hogy rajtunk múlik, hogy egy népet nem lehet akarata ellenére kormányozni. Ha így kormányoznak minket, akkor azt mi akarjuk, talán nem mindannyian. Az utóbbiaknak pedig fel kell mutatniuk egy pozitívabb mintát. Hiszek abban, hogy jön az utánunk jövő nemzedék, a fiatalok, akik már nem voltak benne a rendszerváltás előtti óvilágban. Rajtuk múlik, és szurkolok, hogy építsenek egy új világot!
Halupa Eszter
