Az 1956-os forradalom és szabadságharc, valamint a köztársaság kikiáltásának évfordulóján a városi ünnepség koszorúzással és zászlófelvonással kezdődött, közreműködött a Magyar Honvédség Dombay Miksa 4. Területvédelmi Ezred és Szentes Város Fúvószenekara. Az ünnepi beszédek után a Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola diákjai elevenítették fel a színpadon az ’56-os eseményeket.
Elsőként Szabó Zoltán Ferenc köszöntötte a megjelenteket, köztük a most 94 éves Lantos Imrét, aki 1956. október 23-a és november 4-e között szemtanúja volt a szentesi és az országos történelmi eseményeknek.
– Talán nincs olyan ember közöttünk, aki ne félne, amikor lánctalpas tankok dübörögnek, akár itt a Kossuth téren, akár Szegedről Budapest felé haladva. Félelmet kelt most is, és félelmet keltett 1956-ban is. Lantos Imre átélte ezt.
A polgármester beszédében kiemelte, hogy gyermekeinknek és unokáinknak is tudniuk kell, nem magától értetődő a szabadság. Mindannyiunknak felelőssége van abban, hogy ellenségeskedés helyett békét, küzdelmek és széthúzás helyett barátságokat teremtsünk hazán belül és kívül is. – Tisztelet a hősöknek, és emlékezzünk mindig rájuk, ne csak egy nap hajoljunk meg emlékük előtt – zárta gondolatait a polgármester.
A köszöntőt követően prof. dr. Homoki-Nagy Mária, Szentes díszpolgára tartotta meg ünnepi beszédét, melyben felelevenítette az ’56-os eseményeket, majd feltette a kérdést: a magyar történelem évszázadai során hányszor születtek meg azok az embertársaink, akik mertek élre állni azért, hogy egy jobb és igazságosabb életért küzdjenek? Történelmünkben a legtöbb felkelés, összeesküvés, forradalom békével kezdődött. Kivétel nélkül mindegyiknek véres harcok árán lett vége.
– Elnyomás már akkor is van, ha kiszolgáltatottnak érzed magad. Szabad akkor leszel, ha más embertársaidnak a barátja leszel – hangsúlyozta a szónok. – Hőseink áldozata valójában a remény volt: a kivégzőosztag előtt féltek, de tudták, hogy az igazságot nem lehet elnyomni. Emlékezzünk úgy a hőseinkre, hogy elmeséljük gyermekeinknek és unokáinknak minden magyar szabadságharc történetét. Ez legyen a magyar történelem igazsága, amelyben ne történjen meg még egyszer az, amit az 1956-os forradalom leverése után: el akartuk felejtetni az egészet. Mit jelentett? Felkelt egy nép. Emlékezzünk, és felemelt fejjel merjünk hinni az igazságban, a szeretetben, a baráti együttlétben. Merjünk kiállni a szabadságunkért! – zárta gondolatait Homoki-Nagy Mária.
Halupa Eszter
Fotó: Vidovics Ferenc
