Az első világháború helyszínein jártak
A Kiss Bálint Református Általános Iskola két történelemtanára tanulmányúton vett részt az Isonzó vidékén. Az utazás célja az első világháborús helyszínek bejárása, illetve az első világháborús örökség ápolásának tanulmányozása, a jó gyakorlatok elsajátítása. Találkoztak a háború szörnyűségeivel és megható történetekkel, az út fontos tanulságokkal szolgált, hogyan adják át a diákjaiknak az átélt élményeket miközben a háború eseményeit tanulják.
Az első világháború emlékezetét őrző szervezetek és történelemtanárok számára nyújtott lehetőséget az a pályázat, melynek részeként tanulmányi utat tehettek az egykori hadszínterekre, Szlovéniába és Olaszországba. A református iskola két történelemtanára, Berente-Dosztál Diána és Vanó Éva is pályázott, és március elején értesültek arról, hogy bekerültek az utazók közé.
Hadi események nyomában
Az út egy európai uniós pályázatban valósult meg, melynek az említett országokon kívül harmadikként hazánk is résztvevője, a hadisírok ápolásával is foglalkozó szegedi Meritum Egyesület révén. A kirándulás két nagy helyszínt célzott meg, az Isonzó folyó völgyében, illetve a Doberdói-fennsíkon zajlott harcok hadszíntereit, és az ott található emlékműveket. A szentesi tanárok a közel negyven fős szakértő csoport tagjaiként április 11-14. között élhették át az élményeket. Valóban nem mindennapi dolgokkal szembesültek.
– Fontos, hogy az első világháború emlékezetét tovább tudjuk őrizni, és hazatérve átadhassuk, nyilván mi történelemtanárként majd az iskolában, amikor a háborút tanítjuk a gyerekeknek – magyarázta Vanó Éva. Hetedik osztályban tananyag a Nagy Háború.
Az egyik napon az Isonzó völgyét járták körbe, és olyan emlékműveket látogattak meg, amelyek a háború borzalmait mutatták be. A caporettói áttörésnek egy egész tárlatot szenteltek a helyi múzeumban. Jártak a kobaridi osszáriumnál, ahol az Isonzónál elhunyt katonák csontjait tárolják.
– Döbbenetes volt számunkra, hogy milyen sokan voltak, akiket nem lehetett beazonosítani, mert név nélkül temették el őket. Jártunk katonai temetőkben, ahol együtt nyugosznak a különböző nemzetek halottai. Tüzérségi megfigyelő helyen is voltunk, innen tudták feltérképezni az egész térséget. Az Isonzó völgye hatalmas sziklák között található, és ami azt megbontja, az maga a türkizkék folyó. Hihetetlen, hogyan tudtak itt az akkori haditechnikával az ellenség vonalába áttörni a szinte zerge módjára élő katonák – mesélte Éva.
– Manapság raftingolók hódolnak szenvedélyüknek ezen a gyönyörű vidéken, megrázó, hogy bő száz évvel ezelőtt itt micsoda vérontás folyt – csatlakozott az élmények felidézéséhez Diána.
Élményalapú oktatás
A Doberdói-fennsíkon azzal szembesültek, hogy olasz és magyar emlékmű is található egymás közelében, az olaszok tiszteletben tartják az ellenség elesetteit is.
– Megindító volt, ahogy együtt élnek ezzel a helyiek. A San Martino del Carso nevű kis település korábbi polgármesterének háza környékén több emlékmű is van, készséggel vezetett minket körbe, sőt a kertjében is megmutatta a háborús emlékeket – osztotta meg velünk Diána. – A gyerekeknek az élményalapú oktatás is szükséges, nekünk is tanárként ezt így megtapasztalni sokat jelentett, a csapatban a pályakezdőtől a nyugdíj előtt állókig mindenkinek sokat adott ez az út. Kialakították a Béke Ösvényét, ahol azt kell megérteni, hogy az emberiségnek tanulnia kell a múltból, és hogy sose legyen háború, de mivel nem ebbe az irányba haladunk, fontos ezt az üzenetet az új generációnak is átadni – véleményezte Diána.
– Nagyon nehéz tankönyvekből elképzelni azt, hogy milyen lehetett a háború. De ahogy bejártuk a vidéket, ahogy elmesélték nekünk, hogy hova telepítették például a harci gázt, a helyszínen járva döbbentünk rá, ezeknek az embereknek nem volt más választásuk: hóban, fagyban, nyári melegben fegyverekkel a vállukon menni kellett, belekényszerítették őket egy olyan helyzetbe, amiért ők nem voltak felelősek. Így nézni a történelmet, szembe nézni az eseményekkel, egész más érzéseket ad. Amikor tanítom az első világháborút, ezeket az átélt élményeket és az apró, megható történeteket, amiket meséltek nekünk, biztosan ki fogom hangsúlyozni a gyerekeknek, mert a történelmet ezeken keresztül lehet a leghatásosabban megismerni. A háború borzalmait az átlagember szintjén is meg lehet közelíteni. Mesélték, hogy a hadifoglyok ellenséges katonákat is megkértek, hogy üzenetet, levelet adjanak át az édesanyjuknak – fogalmazott Éva.
Az Isonzónál és Doberdónál történteket körülbelül hat sorban mutatják be a tankönyvek, így Diána is biztos abban, hogy az út során készített képeikkel hatásosan tudják majd demonstrálni a történelmet, és az egyesület tagjai is vállalkoznak arra, hogy rendhagyó történelemórán mutassanak be fényképeket, használati tárgyakat vagy fegyvereket.
A szimbólummá vált eperfa
Az egyik emberközeli történet egy eperfáról szól, ami szimbólummá vált a szegedi gyalogezred katonái számára. A Doberdói-fennsíkon állt egy magányos eperfa, amely tanúja volt a közelében zajlott véres küzdelmeknek, és ami hazavitte őket gondolatban, a kitartás jelképévé vált, ahogy makacsul tartotta magát. Ám a fát sem kímélte a lőszer, 1916-ban kivágták és hazaküldték Szegedre. A Meritum Egyesület szervezte meg, hogy az elhalt doberdói fa Magyarországra küldésének századik évfordulóján egy új facsemetét ültethessenek el az olasz földbe. Így fonódott össze a szegedi 46. gyalogezred és az eperfa története.
Darók József
#gov4peace
