Dr. Józsa Géza 1979 óta dolgozik a szentesi kórházban, és 2023-ig, a kórház szülészetének bezárásáig segítette világra az újszülötteket. Pályája alatt a vármegye talán legmodernebb családi szülészete jött létre a Kurca-parti városban. Büszkén gondol erre vissza, de érzékenyen érinti, ha arról kérdezik, mikor fog újra kisbaba születni az osztályon.
– Hogyan indult a pályája? Miért lett szülész-nőgyógyász?
– Egyetemi éveim alatt először gyermekgyógyász akartam lenni, majd az ideg és elmegyógyászat vonzott. Azonban a szülészeti osztályon eltöltött szigorló gyakorlat volt számomra igazi áttörés. A szülés, a születés volt az, ami megfogott, amely maga a csoda. Ekkor döntöttem el, hogy ezt választom és mivel csongrádi vagyok logikusan adódott a szentesi kórház, ami 46 éve ez az első és egyetlen munkahelyem.
– Ezt most jó vagy rossz értelemben mondja?
– Természetesen jó értelemben. Szerettem itt dolgozni, mindig lojális voltam, és első helyre tettem a munkahelyem, sokszor talán még a családom rovására is. Kezdetben havi 8-10 ügyeleten túl, ha bármikor beindult egy szülés, és telefonáltak, akkor jöttem.
A kezdetektől végigjártam a szokásos ranglétrát, majd 2009-ben az előző vezető hirtelen távozása miatt egyik napról a másikra lettem osztályvezető, és töltöttem be ezt a munkakört, egészen 2023-ig. Akkor az egyetemi integráció során a szülészeti klinikához csatoltak bennünket. Ez a szülészet esetében kissé döcögősen ment és mivel nem kerestek egyeztetés végett, ezért én kértem időpontot személyes megbeszélésre. Ennek során a professzor úr megköszönve addigi munkámat 70 éves koromra tekintettel felmentett az osztályvezetés alól.
– Meglepte ez a döntés?
– Meg nem lepett, csak valahogy nem így képzeltem. Korábban már évek óta próbáltam rávenni kollégámat, Rácz doktort erre a feladatra. Miután ő sajnos nem vállalta, két vidéki kollégával komoly tárgyalásban voltunk, ami aztán a jogviszony törvény bevezetése miatt meghiúsult. Később egy tudományos konferencián a nagy közönség előtt nyilvánosan is megköszönték és elismerték a munkámat. Az utódom jelenleg részlegvezetőként mégis Rácz főorvos lett.
– Miként emlékszik vissza a több mint negyven évvel ezelőtti szülészetre?
– Amikor ide kerültem, még két külön épületben két részlegből állt a szülészet. A jelenlegi helyén az „A”, illetve a „B” részleg a baleseti épület emeleti, nyugati szárnyán, amely korábban TBC szülészet volt. Idővel megépítették a mostani épület déli szárnyát és egyesítették a két részleget. Akkor 96 ággyal működtünk, 12-14 orvossal, és évente 1500 szülést vezettünk le. Ellátási területünkhöz tartoztak Szentes mellett Csongrád és Kunszentmárton járás települései is. Később az ágyszámunkat 50-re csökkentették, és ide költöztették a gyermekosztályt. A következő csökkentés során már csak 25 ágy költségeit fizette a betegbiztosító. Sajnos a születésszám régiónkban is egyre csökkent, későbbre került a gyermekvállalás is. Ennek ellenére még a bezárás előtti években is 750-800 szülésünk volt, ami így is több volt, mint Hódmezővásárhelynek és Makónak együttvéve.
Sajnos nemcsak a születésszám, de mi orvosok is elfogytunk. Sok év óta hatan dolgoztunk, ami az ágyszámra előírt minimum létszámnál így is kevesebb volt, de külsős ügyeletesekkel meg tudtunk oldani. Magam már nyugdíj mellett dolgoztam, amikor Csabai doktor is nyugdíjba ment és befejezte a munkát, Apró doktor ekkor már félállásban dolgozott. Farkas doktor Szegedre ment szakvizsga gyakorlatra, majd munkaviszonyba, Dajka doktornő pedig magánéleti okokból Budapestre költözött. Tehát maradtunk kettő és felen, az ügyeletet sem tudtuk kiadni.
/A kép 2016-ban készült, az új szülőágyak hivatalos átadásán. Az új szülőágyak története 2015 végén indult, amikor október 3-án, Szentesen, a Kossuth térre látogatott a Richter Egészségváros Program./
– Mi történt ezután?
– Az egyetemtől próbáltunk segítséget – orvost – kérni. A szegedi dékáni hivatalban elindultak a tárgyalások, ahol az akkori főigazgató, jómagam és a hódmezővásárhelyi kórházigazgató is jelen volt. Nem kaptuk meg a támogatást. Két megbeszélés után kiderült, nem lehet megoldani az orvoshiányt. Az országos tiszti főorvos kijelölő határozata szerint Szentesen a fekvőbeteg ellátás szünetel, erre Hódmezővásárhelyt és Szegedet, majd később Orosházát jelölte ki. Szentesen csak járóbeteg ellátás zajlik, nőgyógyászati-, várandós- és ultrahang szakrendelésen. Az első két évben még egynapos nőgyógyászati műtéti ellátás sem volt, de az ma már heti egy napon működik.
– Mekkora felelőssége van osztályvezetőnek vagy főigazgatónak egy ilyen helyzetben?
– Úgy érzem, az akkori főigazgatónak többször szóban, majd írásban időben jeleztem a várható orvoshiányt. Ekkor indultak meg a tárgyalások Szegeden. Mint már említettem, a nyugdíjazásom előtt elkezdtem keresni az utódomat. Sajnos senkit nem csábít, hogy Szentesen szülész-nőgyógyász legyen, hiszen ez nagy megterheléssel és felelősséggel jár. A fiatal orvosok hiányoznak, és tisztelet a kevés kivételnek, de nem látom a fiatal kollégákban azt a lojalitást, amit ez a hivatás kíván.
A megyei irányító kórház-koncepció azt lett volna hivatott megoldani, hogy kevés az orvos. Minden megyében legyen egy irányító kórház, ahonnan a szolgálati jogviszony törvény alapján az orvosok kirendelhetők három hónapig a megye más kórházába. Csakhogy ez nem működik, mert ez esetben sokan inkább felmondtak, és irány külföld, vagy a magánkórház Mivel Csongrád-Csanád vármegyében nincs megyei kórház, így a Szegedi Egyetemhez integráltak bennünket. Innentől gondolhatnánk, hogy megoldódott a probléma. Csakhogy a klinikán is kevés az orvos, mivel sokan elmentek Kiskunhalasra így Szentesre nincs segítség. Annyi segítségünk lett, hogy új orvosként Gyovai doktornő végzi az egyik szakrendelést.
– Sokak megrendülve fogadták a hírt a szülészet bezárásáról, békés tüntetést tartottak a Kossuth téren. Orvosként hogyan élte meg?
– Nagyon rosszul éltem meg. Az osztályon rossz volt a hangulat, olyan is előfordult a szakdolgozók engem hibáztattak a kialakult helyzet miatt. Őket is komolyan érintette a leállás. Gondoljon bele, akik egész életükben szülésznőként dolgoztak, el kellett menniük, akár más osztályra is. Mindent megtettem, amit tudtam, hogy orvosokat csábítsak ide. Öt éve jelentős összeget nyertünk, és felújítottuk a szülőszobát és gyermekágyas részleget. Családbarát szülészetet biztosítottuk a kismamáknak alternatív szülési lehetőségekkel. Nehezen éltük meg mindannyian, amikor kulcsra zárták. A térség országgyűlési képviselője eddig háromszor jelentette be, hogy újraindul a szülészet, legutóbb 2023-ben az integrációs ünnepségen.
– Ön akkor ezt elhitte?
– Nem hittem el, mert ismertem a körülményeket. Tudtam, mekkora az orvoshiány. Amikor 1984-ben szakvizsgáztam, évente kétszer alig lehetett bejutni, annyian akartak nőgyógyászok lenni. Ma már kiesett a divatszakmák közül ez a terület is. El sem tudom mondani, mennyire hiányzik a szülészet. Sokszor magam is megkönnyeztem, amikor egy új élet született, és láttam a szülők örömét. Még most is összeszorul a torkom, ha ezekre a pillanatokra gondolok. Ezt nem lehet pótolni. Nyugdíjasként heti három napot dolgozom az osztályon, de ez csak szakrendelés. Kedden ultrahangban vagyok, szerdán műtétek, csütörtökön ambulancia. Dolgozom, mert érzem, hogy szükség van a munkámra, és továbbra is a betegekre koncentrálok.
– Mikor szivárgott be ilyen mértékben a politika az egészségügybe?
– Ennyire? 2010 óta. A szakmát bármiben felülírja a politika. Korábban azt mondták, hogy az egészség nem üzlet, ma már bizony az lett. Nézze meg hány magánklinika működik, ahol egyre fokozottabb az igény az orvosokra, akiket jól meg is tudnak fizetni. Az más kérdés, hogy az átlagember számára nem elérhető például a szülés másfél millió felett, vagy kétoldali csípőprotézis hét millió forintért. Az állami egészségügyben meg marad az orvoshiány. Az egyetemi integrációval semmit nem javult a helyzet, sőt…. Úgy érzem, hogy a szentesi kórház módszeres elsorvasztása zajlik, lásd a gégészettel, traumatológiával és onkológiával kapcsolatos legutóbbi döntéseket. Nem kizárható, hogy egy rehabilitációs kórház felé tart az irány, ahogy azt sok éve megcsinálták Kiskunfélegyházán.
– Mi lesz ezután a szülészet sorsa?
– Újabb hír, hogy a rehabilitációs osztályt bővíteni tervezik, emiatt a neurológiát onnan el kell költöztetni. Ennek helyeként a mi épületünk déli szárnyán a gyönyörűen felújított szülőszobánk és a gyermekágyas részleg, valamint az újszülött osztály került a célkeresztbe, emiatt már több helyszíni bejárás történt. Minket pedig a régi, felújításra szoruló északi szárnyba szorítanának be. Ráadásul a szülőszoba felújítását támogató pályázat fenntartási ideje is hamarosan lejár, így még annyi akadálya sem lesz, hogy azt is szétverhessék. Akkor aztán soha többé nem lesz szülészet Szentesen, hiába ígérte azt bárki. Persze semmi biztosat nem tudunk, hiszen nem közölnek velünk semmit, mondván „ó, csak a lehetőségeket vizsgálják”. Viszont azt tapasztalhattuk, hogy ebben a rendszerben, ha valamit feldobnak, azt végig is viszik. Ha tiltakozás van, akkor még inkább.
Halupa Eszter
