„Mindig reméltem, hogy büszkén térek vissza”
A Szentesről indult Németh-Nagy Johanna diplomás operaének-művész, magánének művésztanár is a Richter Anna Díj jelöltjei között szerepel a junior kategóriában. Jelenleg szabadúszó operaénekművész és magánénektanár, valamint a Kvintesszencia Mesteriskola hallgatója a Pécsi Tudományegyetemen. Énekesi szerepei mellett az opera népszerűsítésének is szenteli idejét. A jelöltek közé az Operaszikra elnevezésű rendhagyó iskolai órával került be.
–Idén hetedik alkalommal hirdették meg a Richter Anna Díjat, aminek mindig az a célja, hogy felhívja a figyelmet az egészségtudatosság, a társadalmi jóllét fontosságára, inspirálja az egészségügy, oktatás, kutatás, gyógyszerészet területein dolgozó szakembereket, és a legjobb ötleteik – melyek munkakörülményeiket javítják – kivitelezéséhez anyagi támogatást nyújtson, megmutassa azokat a nagyközönségnek, sajtónyilvánosságot biztosítson, és segítse megvalósulásukat. Öt kategóriában keresik a legjobb ötleteket: pedagógus, orvos, egészségügyi szakdolgozó, gyógyszerész/kutató és junior (középiskolai tanuló/egyetemi hallgató) kategóriában. Én Juniorként pályáztam, mint egyetemista, ugyanis szeptember óta a Kvintesszencia Mesteriskola hallgatója vagyok a Pécsi Tudományegyetemen. Amikor megláttam a felhívást, hogy bármilyen innovatív ötlettel lehet pályázatot benyújtani, úgy gondoltam szerencsét próbálok a saját ötleten alapuló interaktív énekóráimmal. 50 perces énekórákon segítek megismertetni a gyerekekkel az opera műfaját. Decemberben kaptam az értesítést, hogy beválasztották az Operaszikrát a döntőbe, vagyis a legjobb 15 pályamunka közé. Kimondhatatlanul boldog voltam, hiszen már ez egy óriási mérföldkő és hogy a bírálók is látnak benne fantáziát. A pályázók mellettem mind olyan nagyszerű szakemberek, akik egytől-egyig kiemelkedő és példamutató magatartással és ötletekkel álltak a zsűri elé. A díj kategóriánként 4 millió forint, valamint egy közönségdíjast is hirdetnek, így összesen hatan részesülnek majd az elismerésben.
–Közönségszavazás is zajlik. Meddig és hogyan lehet szavazni a díjazottakra?
–Nagyon hálás lennék, ha támogatnák a programomat. Március 9-ig várják a jelöltekre a szavazatokat a www.richterannadij.hu oldalon. Ott kérem az Operaszikrát keressék, találnak egy kis kedvcsináló videót, mellyel fel akartuk kelteni az érdeklődést a programom iránt. Mindössze egy e-mailcímre lesz szükség ahhoz, hogy támogathassák az Operaszikrát. A szavazatot az e-mailfiókba érkezett levélben meg kell erősíteni.
–Hogyan lehet közelebb hozni a fiatalokat a komolyzenéhez?
–Egyrészt megfelelő, hozzájuk passzoló hangvétellel, vagyis kedvesen és lazán. Semmit sem szeretnék rájuk erőltetni és fesztelenül szeretném megtartani az órát, így van, hogy vicces színházi sztorikat mesélek nekik, így a kezdeti feszültség hamar feloldódik. A másik szerintem a személyiségem. Sokan mondták már nekem, hogy ilyen szeretetteljesen még nem hallottak senkit beszélni az operáról. Ha egy gyermek megérzi azt, hogy valaki imádja azt, amiről beszél vagy amit csinál, az tudja inspirálni és felkeltheti az érdeklődését. Szoktam nekik énekelni is az énekóra végén. Ekkor teljesen elámulnak, hiszen egy testközelből meghallgatott magas “C” mellbevágó élmény tud lenni. Ez is inspirálóan szokott rájuk hatni.
–Önt már korán elvarázsolta az opera. Fel tudná idézni ezzel kapcsolatos meghatározó élményeit?
–Sok olyan élményem van, melyek mind a klasszikus zene felé tereltek, hogy úgy mondjam intő jelek voltak. Másfél éves voltam, amikor a szüleimmel Salzburgban jártunk (érdekes véletlen, hogy pont Salzburgban született Mozart, aki a kedvenc zeneszerzőm). Rohantam kis csöppségként a Salzach folyó partján és anyukám elmondása szerint a folyóparton egy magas épület legfelső emeletén ki volt nyitva az ablak és egy operaénekes nagyon magasan skálázott. Állítólag megálltam és nagyon füleltem. Addig nem mehettünk tovább, míg be nem fejeződött a gyakorlás. Molnár Henriett tanárnővel, aki a Koszta iskolában tanított nekem éneket, voltunk Szegeden a színházban, ahol Mozart Varázsfuvoláját néztük meg. A mai napig emlékszem mit éreztem, amikor meghallottam az Éj királynője áriáját. Kiskoromtól kezdve tudtam, hogy operaénekes akarok lenni. Ebben az elhatározásomban a szüleim mindig támogattak, soha nem volt bennük kétség, és bennem sem. Erős családi háttér nélkül soha nem tudott volna megvalósulni az álmom. Olyan csodálatos helyekre jutottam el a hangom által, amikre álmomban sem gondoltam volna. Ezek az élmények tettek azzá az emberré, aki ma vagyok.
–A napokban Szentesen lépett fel, a Koszta iskola jubileumi bálján. Megmaradt kötődése a városhoz?
–Nagyon szeretem Szentest, hiszen itt születtem. Ha hazajövök, természetesen a szüleimmel és a testvéremmel töltöm a legtöbb időt, de ellátogatunk a rokonsághoz. Szeretek kimenni a Tiszához. Olyan varázsa van, amilyen szerintem egyik folyónak sincs a világon. Szeretek itthon énekelni is városi rendezvényeken, ha van lehetőségem és időm engedi. Nagyon érdekes élmény volt visszamenni a Koszta iskolába is. Mindig is reménykedtem benne, hogy ha a felnőtt Johanna visszatér ide, akkor nagyon büszke lesz magára és arra, hogy mennyi mindent elért a szakmájában.
