A magyar költészet napján én is tisztelgek,
Hiszen egy költőnek a költészet maga az élet.
Szellemi táplálék, lámpás a lelkeknek,
Fehér lapra írt betűmadarak, szárnyak rebbenek.
Ha verseid, mint a rózsa, melyből finom illat is árad,
Ha sodródó hullámok habjain szép szavak hajóznak.
Ha versmadaraid csendben szállni megtanulnak,
Akkor a te lírád lelke is megmarad az utókornak.
Ha a költészeted nyugtat, és megérintve megszépíti a lelkeket,
Ha betűvetéseid nektárjából valakit a csend megihlet.
Ha lantod húrjain megérti valaki a versfüzéreidet,
Akkor alkotásoddal adtál a világnak valami értékeset.
Ha a lelked nyomait őrző szómadaraid valahol fészket raknak,
Ha virágcsokorba szedett rímeid másra sziromként hullnak.
Ha lelked otthonában másnak is csak szép szavak laknak,
Akkor máris oltárt állítottál a költészet becses templomának.
Ha a sorok közt, mint tükröt, látod a szavakba írt lelkeket,
Ha megérted az anyanyelveden íródott verseket.
Ha látod azt is benne, amit a szív még mélyen rejteget,
Akkor a költészet megőrzi, amiben benne van a lelked.
Bihari Enikő erdélyi, szovátai költőnő márciusban járt nálunk, a városi könyvtár meghívására mutatta be Szárnypróbálgatásaim című kötetét. Szerkesztőségünknek most elküldte a költészet napjára írt versét egy levél kíséretében:
“Múlt hónapban jártam szépséges városukban egy könyvbemutatóm alkalmából. Most a városuk számára küldeném a költészet napjára írt versem. Fogadják szeretettel tőlem. Sok verset írtam már a látottakról, de még nem láttam eleget. Szívem visszahúz, ezért nyáron újra látogatást teszek.”
#szentesielet #tajekozottnaklennijo #varosihetilap #szentes
www.szentesielet.hu
14. szám
Kultúra|39
