A méhészkedés egy nagyon hálás munka, hiszen nem csak jó minőségű, házi termelésű méz lehet belőle, hanem boly-gónk méhállományát is szaporíthatjuk vele, és ha valamiből, akkor méhekből sosem lehet elegendő. A háziméhek (vagy mézelő méhek – Apis mellifera) rendkívül érdekes és titokzatos rovarok, amelyekről meglepően keveset tudunk, annak ellenére, hogy évezredek óta hasznosítjuk őket. Ezek az apró, szorgos jószágok saját életük árán is hajlandók megvédeni a mézet. A méhek az év bizonyos szakaszaiban csak nagyon keveset alszanak, ugyanis rövid életű lények, így minden erejüket munkájukra fordítják. Ha a méhész megpróbálja gátolni őket ebben az evolúciós berögződésben (és rajtuk múlik, hogy mit tekintenek gátló szándéknak), vagy szimplán csak fenyegetve érzik magukat, akkor bizony támadni fognak. Szúrásuk (nem, nem csípnek – szúrnak) nekünk fáj, nekik az életükbe kerül, ugyan-is fullánkjukkal együtt a potrohuk egy része is leszakad, amikor azt a bőrbe mélyesztik. Szerencsére a háziméhek nem támadnak, ha-csak nem érzik fenyegetve magukat vagy kaptárukat. Vannak persze kivételes esetek, de ezek viszonylag ritkák. Cikkünket a Szentesi Élet 13. oldalán olvashatják.
#szentesielet #tajekozottnaklennijo #varosihetilap #szentes
www.szentesielet.hu
28. szám
Trendi|43
Mit tehetünk méhtámadás esetén?…
