A Szentesi Élet hasábjain is hírt adtunk a 25 éve alakult helyi hardcore zenekar, az Enemy Efforts 2018-as visszatérő koncertjéről. Az esemény nagy sikert aratott hazai zenész körökben, a 90-es évek közepén még tinédzserekből alakult együttes tagjai pedig azóta sem álltak le a munkával, hamarosan új nagylemezt adnak ki. Tímár Zoltánnal, az Enemy Efforts dobosával beszélgettünk múltról és jelenről.
Engedjék meg, hogy egy személyes történettel kezdjem soraim. Valamikor 10-11 évvel ezelőtt, még főiskolás éveimben a zenefogyasztás iránti kifogyhatatlan szomjúságom mérséklésére betértem az egyik fővárosi lemezboltba. A hatalmas válogatás közepette kezembe akadt egy lemez, melynek borítóján ismerős srácokat fedeztem fel, akkor tudatosult bennem, hogy a szentesi Enemy Efforts lemezét tartom a kezemben, büszkén mutattam a barátaimnak, hogy ők az én városomból valók.
Persze a hazai zenei szférában nem kell bemutatni a zenekart, hiszen hosszú ideje léteznek már, az útjuk pedig még korántsem ért véget. – Nagyon gyerek fejjel vágtunk bele ebbe az egész zenei sztoriba. Schmidt Krisztiánnal közösen kezdtünk zenélni, teljesen önállóan, majd egy punk zenekarban bontogattuk szárnyainkat. Később Nagy Lajossal trióvá egészülve arra az elhatározásra jutottunk, hogy szeretnénk valami olyasmit csinálni, amit még senki nem csinált Szentesen. A saját zenei világunkból is merítve egy hardcore-thrash-grind vonalat képzeltünk el. Hárman egy 10 számos instrumentális anyagot készítettünk, ami egyébként még a mai napig megvan és minőségében is hallgatható. Ekkor már Enemy Efforts néven futottunk és bár nem volt frontemberünk, az instrumentális zenélés akkoriban nem volt szokatlan, így számunkra is nyílt pár fellépési lehetőség – kezdi Zoli.
Sajnos a tanulmányok és a sorkatonai szolgálat miatt egy ideig alapjáraton csordogált a banda, majd egy újraszerveződés után már a Tímár Zoltán, Schmidt Krisztián, Bullás Gábor, Jucha Árpád, László Péter és Vígh György hatos alkotta a zenekart.
– Megindultak a próbák, orrvérzésig nyomtuk. Fiatalok voltunk, bírtuk. A munkánk révbe ért, 1997 tavaszán a mai napig országosan elismert Denevér Stúdióban talán a mi műfajunkban az elsők között rögzítettük a 7 számos lemezünket, mely a Valóság felszínén címet kapta. Gyerek fejjel, zsebpénzből, két nap alatt, de elkészült, és mi piszok nagy dolognak tartottuk. Kétszázötven kazettát csináltattunk belőle, ami nagyon gyorsan el is kopott – meséli.
Emlékezetes fellépés Mezőtúron
Előbb Jucha Árpád és Vígh György, majd nem sokkal később Schmidt Krisztián és László Péter is kivált a zenekarból, és ahogy Zoli mondja, olyan gyomrost kaptak, hogy nem volt biztos, hogy fel tudnak állni belőle. – Át kellett szerveznünk mindent. Azt hozzá kell tennem, hogy egyik társunk távozása sem emberi okokból történt, inkább az élet hozta így. Felnőttünk, dolgoznunk kellett és ezeket a lehetőséget sokan máshol találták meg. Mindezek ellenére, próbáltunk fennmaradni: Gábor egy ideig basszusgitáros lett, aztán Hajdú Szabolcs ’Borzi’ vette át ezt a szerepet, Gabi pedig újra gitárt ragadt. Egy nagyon jó barátunk és mondhatom, hogy rajongónk, Hangai Gábor, ’Hakosz’ lett az énekesünk. Kicsit eklektikus volt ez az időszak, de megvoltak a szép pillanatai is. Szarvason hardcore zenekarként megnyertük a Rolling Rock címre keresztelt tehetségkutatót, amivel a mezőtúri Wanted-fesztivál kisszínpadán léphettünk fel, közel 4-500 ember előtt. Óriási élmény volt – emlékszik vissza Zoli.
Az akkori sajtóban azt írták a koncertről, hogy az adott feltételeket maximálisan kihasználva, lelkes színpadi munkával a zenekar mindent megtett a sikerért, szépen helytálltak a szentesi fiúk. Egy évvel később második helyen végeztek a tehetségkutatón, a sokaknak biztos ismerősen csengő Magna Cum Laude előzte meg őket.
Az Enemy Efforts második nagylemezét, már CD formátumban is elérhetővé tette a kazetta mellett, ám a 2000-es évek elején még komoly erőfeszítéseket igényelt az, hogy egy zenekar reklámozni tudja magát. – A neves Trottel Records-dzal folytak a tárgyalások, de végül szerzői kiadásban jelent meg az album. A promóció viszont rendesen fejtörést okozott, hiszen akkor még sehol nem volt a Facebook, a Youtube és azok a lehetőségek, amik ma már kézenfekvőnek számítanak a zenekaroknál. Néhány újságban és fanzine-ban meg tudtunk jelenni, de ezt aligha nevezhetjük médiakampánynak – mondja Zoli.
A 2000-es évek eleje koncertek sorozatával telt, a csapat szinte körbejárta az országot, hasonló stílusban alkotó zenekarokkal: Ektomorffal, A.M.D-vel is megosztották a színpadot, ám ismét jött a krízishelyzet, több tag külföldön vállalt munkát, az Enemy Efforts ezúttal teljesen behúzta a kéziféket. – A szünet ellenére néhányan egyszerűen nem bírtunk elszakadni a zenéléstől, bár a zenekar hivatalosan nem élt, időnként egy-egy próbát össze tudtunk hozni. 2006-ban aztán Pataki Tamással (basszusgitár), és Tímár Mátyással (gitár) kiegészülve egy 5 számos EP lemezzel tértünk vissza. Úgy éreztük, megvan a lendület, ám a sors ismét közbeszólt. Közel 10-15 koncertünk volt ezzel a felállással, ezt követően Matyi nagyon csúnyán lebetegedett, hosszú hónapokig kezelésekre járt. Próbáltuk menteni a menthetőt, de idővel be kellett látnunk, hogy ez nem vezet sehová, és hosszú időre, közel 10 évre felfüggesztettük a munkát – teszi hozzá Zoli.
Reunion koncert és új lemez
– 2018-ban meg tudtunk valósítani egy olyan szentesi koncertet, amelyben a zenekar történetének szinte minden tagja jelen tudott lenni. Gyakorlatilag egy hatalmas fába vágtuk a fejszénket, mert a legtöbben nem Szentesen élünk, Budapestről, Szolnokról, Szegedről jöttek a srácok heti egyszer próbálni. Hatalmas munka volt benne, közel egy évig készültünk, de 2018 április 30-án a szintén szentesi Angertea és The Bounders, valamint a szentesi frontemberrel rendelkező P.M.A. zenekarokkal közösen egy nagyon népszerű visszatérő koncertet adtunk – idézi fel a 3 éve történteket Zoli.
A koncert sikere fellelkesítette a csapat néhány tagját, az eredeti felállás (’96-’98-as) újra összeállva egy nagylemez elkészítésébe kezdett. – Tulajdonképpen Gyuri, Hakosz, Peti, Gábor, Krisztián és én vágtunk bele a munkálatokba. Egy olyan visszatérő album elkészítését terveztük, ami valamilyen szinten megidézi a múltat is, de 2021-es köntösben prezentálja a dalokat. A régi szerzeményeinket átgyúrtuk, újraértelmeztük, illetve néhány új nótával is megspékeltük a lemezt. A 11 dalt tartalmazó kiadvány több mint fele tartogat már eddig valamilyen formában ismert, Enemy Efforts szerzeményt, a többi pedig eddig sosem hallott újdonságként kerül fel rá, egy tiszteletdal: a Leukémia ’Idegelme’ című szerzeménye mellett – mondja Zoli.
Az Enemy Efforts novemberben a gyulai No Silence Studio-ban rögzítette legújabb lemezét, Simon István hangmérnök munkájával. Az új kiadvány előreláthatólag 2021 tavaszán jelenik meg ’Nincs menekvés’ címmel. A lemez borítójának munkálatait a szentesi képzőművész, Sárréti Kriszta készíti el.
Sebők Tamás
Fotó: Enemy Efforts
