Az erdélyi Szovátáról indult, megkörnyékezte a Securitate, de mivel nem tudták beszervezni a pártba, ezért ellehetetlenítették a munkahelyén, és végül 1988 szeptemberének egyik éjszakáján szökött át családjával Magyarországra. Először Csongrádon helyezkedett el, majd a MÁV hívó szavára Szentesen vállalt állást. Hét nyelven beszél, kétszer járt Japánban, és kínai orvoslást is tanult. Ismerjék meg Katona György nyugalmazott oktató mozdonyvezetőt.
Magyarul, románul, angolul, németül, oroszul, japánul és kínaiul is beszél Katona György nyugalmazott mozdonyvezető, aki a 10 ezer lakosú erdélyi fürdővárosban, Szovátán született, melyet sokan a világ egyetlen heliotermikus taváról, a Medve-tóról ismernek. – Hét éves koromig csak magyarul beszéltem, az első román szót az iskolában hallottam, a családban senki nem beszélt románul. Ötödik osztályban jött az orosz, kilencedikben a latin és az angol, amit 12. osztályig tanultunk. Nagyon örültünk neki, mert a könnyűzene, a Beatles, a Bee Gees nyelve volt, és le tudtuk fordítani a szövegeket. Egy aranyos tanárnőnk volt, Dobri Klárának hívták, frissen végzett az egyetemen, és mindig behozta az órára az akkor még ritkaság számba menő magnóját. Felírta a táblára egy-egy ismert angol sláger szövegét és lefordította. Ezzel mindenkit megfogott, és nem volt gond a fegyelmezéssel és azzal, hogy nem figyelünk – meséli György.
Érettségi után erdőmérnök szeretett volna lenni. Szülei egyszerű emberek voltak, édesanyja a TSZ-ben dolgozott, édesapja a fakitermelő vállalatnál volt brigádos. Bár elsőtől 12. osztályig kitűnő tanuló volt, tőle független okok miatt nem ment egyetemre . 1977-ben leérettségizett, előtte, februárban még berendelték a romániai titkosszolgálathoz, a Securitatéhoz. Nem bántották, csak megfenyegették. A jó képességű gyerekeket csak egy bizonyos határig engedték, főleg, ha más nemzetiséghez tartoztak, mondta. – Így lehet békében lefejezni egy nemzetet. Akiknek sikerült elvégezniük az egyetemet, a magyar nemzetiségűeket soha nem engedték vissza a magyarlakta területekre, hanem a Kárpátokon túlra helyezték. Amikor láttam, hogy járhatatlan ez az út, az erdőmérnöki pálya, pont akkor kezdte meg a működését egy vegyiparhoz tartozó gépgyár Székelyudvarhelyen. Az felszippantotta az érettségizett fiatalokat, és ott megtanultam a vasesztergályos szakmát – emlékszik vissza a férfi.
A nagyobb részt románok lakta Fogarason kellett a gyakorlatot végezni, a vegyi kombinátnál viszont indítottak egy fotós tanfolyamot, így azon a nyáron egyszerre két szakmát is tanult. Főállásban vasesztergályosként dolgozott, másodállásban pedig fényképészként, és nekifogott a német nyelv elsajátításának is, mert nagyon jó szakkönyveket lehetett kapni, ezekből tanulta a fotóművészetet. 1983-ban házasodtak össze Ilonával és hazaköltöztek Székelyudvarhelyről. György Szovátán tanított az iskolában, közben továbbra is fotózott. A képzési rendszer átalakításával azonban megszűnt az oktatói munkája, és visszakerült a vasesztergályos szakmájához. Korábban KISZ-tag volt, de a párttagságot már nem vállalta. Megkörnyékezték, hogy lépjen be, de ellenállt, ezért ellehetetlenítették a munkahelyén, és végül felmondott. – Ez 1987 decemberében történt. Hogyan tudtam volna egy olyan pártnak a tagja lenni, amelyik elnyom és mellette éhezik a családom is. Az egyszerű embereknek ugyanis jegyre adtak mindent: kenyeret, tejet, tojást, a pártitkárok pedig dőzsöltek. Akkor már terveztük, hogy kijussunk nyugatra, és titokban tanultuk a németet. 1985-ben megszületett Ágnes lányunk. Amikor láttuk, hogy egyre jobban szorítják a kötelet, próbáltuk menteni a családot. 1987-ben eladtuk a panellakásunkat, kiköltöztünk albérletbe, a szüleinknek se mertük elmondani, hogy külföldre akarunk szökni – meséli György.
Úgy tervezték, hogy befizetnek egy magyarországi kirándulásra, és kint maradnak, ami aztán nem valósult meg, így 1988 szeptember 3-án éjszaka szökött át a család a magyar határon. Először Csongrádon helyezkedtek el a feleségével, a Batsányi gimnáziumban takarítottak, majd György meglátta a „Hív a vasút, vár a MÁV” felhívást, és elszegődött Szentesre, a vasúttársasághoz. 1991 decemberében írt az International Railway Journal nemzetközi vasutas magazin szerkesztőjének, hogy szeretne egy japán mozdonyvezetővel levelezni, és egy hónapon belül levél várta Nishio Gentarow-tól, a magazin 72 éves japán tudósítójától. – Én csak „öreg szamuráj” barátomnak hívtam, mert valóban a szamuráj kódexen, a Bushidón nőtt fel. Vasút-gépészmérnök volt, és válaszolt, hogy a mozdonyvezető kollégája, Nakamura Nobuo – aki a japán szupervonatot, a Shinkanszent vezeti – németül levelezne. A mozdonyvezető évente jött látogatóba Magyarországra. 1999-ben pedig azt mondta az öregúr barátja, Nobutaro Hara, szintén vasút-gépészmérnök – gazdag japán nemesi család leszármazottja, jelenleg vállalkozó és több alapítvány elnöke –, hogy ki kell mennem Japánba. Két hetet töltöttem Tokióban, ahol vendégül láttak. Második alkalommal, 2008-ban már a feleségemmel jártunk a szigetországban, akkor Nishio Gentarow fia fogadott, és csak az „öreg szamuráj” sírját tudtuk meglátogatni. Nagasakiban találkoztunk azzal az emberrel, aki kezdő villamosvezető volt, amikor az amerikaiak lebombázták a várost, és a feleségével együtt gondozták az emlékművet. Egy több mint 600 éves buddhista szentélybe is elmentünk, és az út során kiderült, hogy bizony a japánok a kínai buddhista szerzetesektől vették át az írásukat az i.sz. 600-as években – emlékezett vissza György.
És innen datálódik a kínai nyelv iránti érdeklődése is. Ugyanis a Japán Oktatásügyi Minisztérium meghirdetett egy kulturális globalizációs programot, amely teljesen felhígította a japán nyelvet, az angollal kevert szavakat alkottak, és 1900 angol szót japánosítottak. Lecsó nyelvük lett, mondja Ilona. Közben lányuk is szerette volna megtanulni, mert japán szakra akart jelentkezni, és amikor a felvételire került a sor, már szépen írt és olvasott. Nem nehéz elsajátítani, állítja György, de hihetetlen szófordulatokat használnak. Más a stílus, ha a feleség a férjével, a főnök a beosztottjával vagy a szegény a gazdaggal beszél. 2015-ben, 57 évesen kezdett el ismerkedni egy teljesen új területtel, a hagyományos kínai orvoslással, úgy hogy közben kínaiul tanulta meg a testrészek, az érzések és a betegségek elnevezéseit. Tavaly végezte el a négy éves képzést, és szerzett oklevelet. – Ha a császári Kínában sok betege volt az orvosnak, nem kapott fizetést, mert azt mondták, hogy nem jól végezte a dolgát, azaz nem előzte meg a betegséget. A nyugati orvoslásnak is megvan a maga protokollja, de a kínai nem a tünetet kezeli, hanem az okot akarja megszüntetni, és olyan több ezer éves tapasztalat alapján leírt mozgássorozatot állít össze, ami gyógyító hatással bír. Ez a DaoYin, ami hasonló, mint a csikung, és gyakorlatilag egészségügyi mozgást jelent – árulja el György, aki épp kínai felsőfokú nyelvvizsgájára készül, a Konfucius Intézet által kiadott hatkötetes könyvből. Egyébként nagyon sok hasonlóság van a kínai és a magyar között, mondja, hozzátéve, hogy nyolcadik nyelvet már nem akar tanulni. Kínában még nem járt, de nagyon készült, csak keresztül húzta a számításait az ázsiai országból indult koronavírus-járvány.
Palicska Irén
