Mint arról korábbi lapszámunkban beszámoltunk, a Yordo Szentes ifjúsági leány csapata a BVSC 5-4-es legyőzésével megnyerte a Magyar Vízilabda Szövetség által Sipos Editről elnevezett korosztályos magyar kupát, ezzel méltó helyre, a Kurca partjára került a 2013-ban elhunyt világ- és Európa-bajnok, BEK-győztes szentesi legenda nevével ellátott serleg. A sorozatban a legtöbb találatot szerző és egyben a kupa legjobb játékosának választott szentesi csapatkapitány, a 17 éves Dömsödi Dalma azonban úgy döntött, aranyérmét továbbadja Sipos Edit családjának, ezzel – ha hivatalosan nem is, – de egy képzeletbeli Fair-play díjat biztosan kiérdemelt az ifjú tehetség.

– Azt gondolom, hogy egy nagyon tiszteletre méltó és igazán sportszerű döntést hoztál. Mi indította el benned ezt az elhatározást?

– Miután megnyertük az aranyérmet, készítettünk egy csapatképet az uszodában Edit szobránál. Ahogy ott álltam a szobor előtt, akkor jött egy gondolat, hogy szeretném, ha valahogy az ő családja is részesülne ebből a sikerből. Ott határoztam el, hogy az aranyérmemet átadom a Sipos családnak. Editet egyébként nagyon családcentrikus emberként ismertem meg, és én is azt gondolom, hogy a család támogatása nélkül nehéz sikereket elérni. A szeptemberi képviselő-testületi ülésen a csapatot köszöntötte a város vezetése, ahová Edit testvére, Tamás is eljött. Ekkor adtam át neki az érmemet és egy a szobornál készült képet is készítettünk a családnak.

– Milyen kapcsolatod volt Edittel, hogyan emlékszel rá?

– Szerencsésnek érzem magam, hogy ismerhettem. Egészen kisgyermek korom óta az uszodában voltam, édesapámnak jó ismerőse a Sipos család, és ennek köszönhetően én is többször találkoztam Edittel. Ma azt mondhatom, hogy – ahogy sokaknak Szentesen – nekem is az egyik példaképemmé vált. Egy mindig mosolygós, segítőkész, csupa szív ember volt. Emlékszem, 8-9 éves lehettem, amikor részt vettem egy helyi úszóversenyen, ahol arra a pályára kerültem, ahol ő volt a versenybíró. Akkor is buzdított, ahogy sok más helyi növendéket is.

– Nem volt könnyű dolgotok a kupában, hiszen egy igen nehéz időszak előzte meg ezt a sorozatot…

– Valóban nem volt könnyű dolgunk, azonban az a tény, hogy egy hosszú kényszerszünet után tétmeccseket játszhattunk, talán nagyobb motivációt adott a csapatnak. Közel két hónapot voltunk karanténban, ami szerintem eszméletlen hosszú idő, főleg annak tekintetében, hogy vízilabdázóként egyszerűen nem jutottunk medencébe. Így viszont újult erővel vetettük bele magunkat a munkába. Számomra nagyon felemelő volt, hogy nyitott uszodában játszottunk, az pedig igazán nagyszerű volt, hogy aranyérmesek lettünk, és hogy a Sipos Editről elnevezett kupát hazahoztuk Szentesre.

– Milyen sportoló Dömsödi Dalma?

– Először talán azt mondanám, hogy céltudatos. Mindig kitűzök magam elé valamit, mert szerintem semmi nem hullik csak úgy az ölünkbe. Hiába van valakinek tehetsége, ha nem dolgozik mellette, akkor egyszerűen nem lesz eredményes. Szerencsésnek érzem magam, hogy a korosztályos csapatok mellett a felnőtt együttesben is rengeteg játéklehetőséget kapok. Olyan válogatottak ellen küzdhetek, mint Szűcs Gabriella, vagy Keszthelyi Rita és úgy érzem, ez adja a legtöbb motivációt, ahhoz hogy elérjem az egyik nagy célom, nevezetesen, hogy én is válogatott legyek.

– Nagyon eredményes játékos vagy korosztályos és felnőtt szinten egyaránt. Foglalkoztatnak az egyéni statisztikák?

– Egy mérkőzés után általában meg szoktam nézni a statisztikáimat, hiszen ebből is tanulok, de nekem mindig az a legfontosabb, hogy csapatként nyerjünk, és hogy együtt érjük el a sikereket. A vízilabda egy csapatjáték. Persze mindig arra törekszem, hogy jól játsszak, de ha egyénileg jól megy, és ez csapatként nem vezet sehová, akkor mindhiába a sok munka.

– Köztudott, hogy a sport sok lemondással jár. Neked mennyire nehéz, hogy vannak olyan dolgok, amikről le kell mondanod?

– Ez leginkább a szórakozás terén mutatkozik meg. Bár a csapattal előszeretettel tartunk közös összejöveteleket, amikor van erre lehetőségünk, de az edzések és a suli szinte minden szabadidőmet leköti. Ha jól emlékszem utoljára általános iskola alsóban voltam osztálykiránduláson. A korosztályos válogatottság pedig a nyári időszakot táblázza be, ami újabb befektetett energiákat követel, de úgy érzem, ha mindez megtérül, akkor megéri lemondanom a szórakozásról.

– A Horváth Mihály Gimnázium diákja vagy, hogyan képzeled el a jövőd?

– Jelenleg 10. évfolyamos vagyok, szóval még van 2 évem a gimiben. Mindenféleképpen egyetemen képzelem el a jövőt, azt egyelőre még nem tudom, hogy mely városban, vagy melyik intézményben. A sportpszichológia az az irány, ami érdekel. Úgy érzem, hogy pszichológusra nem csak annak van szüksége, aki valamilyen mentális betegséggel küzd, hanem, adott esetben egy önbizalom-hiányos sportolónak is nagy segítséget tud nyújtani.

Dalma eddigi idénye a koronavírus miatt kialakult nehéz helyzet ellenére is igen eredményes, felnőtt szinten már 24 gólnál jár a bajnokságot és a kupaszereplést is beleértve. Bekerült a Magyar Vízilabda Szövetség által életre hívott Látható Tehetség-díj 6 jelöltje közé, akiket a szövetség Utánpótlás Bizottsága választott ki, idei eredményeik alapján. 2019-ben a megyei napilap sportrovata Az  ’Év Reménysége Szentesen’ címmel ismerte el, 2018-ban pedig az ’Év utánpótláskorú sportolójának’ választotta a szentesi önkormányzat sportbizottsága.

Sebők Tamás
fotó: Kárpáti Lajos

Kapcsolatfelvétel

Ha éppen nem vagyunk elérhetők, küldjön e-mailt!