Két és fél évvel ezelőtt találkoztam először Danyiné Hajdú Katalinnal, akkor fia, Géza szerepelt a Szentesi Élet címlapján, mint a méhészet alapítója. A családi vállalkozásba édesanyja is besegített, elkezdte készíteni és árulni a gyógynövényes mézeket. Elhivatottsága példa értékű és inspiráló lehet mindannyiunk számára, hogy a nyugdíj után is van élet, találhatunk magunknak új kihívásokat, feladatokat, hobbit vagy hivatást. Fantasztikus, milyen szeretettel mesél új szakmájáról és a mézről, amely az egyik legegészségesebb táplálék, és mint beszélgetésünkből kiderül, szinte mindenre jó.

– Érettségi után Budapesten helyezkedtem el egy gyógyszergyárban, de nem igazán tetszett. Fél év után ott hagytam, aztán Szentesen a szülészeten kaptam helyet. Munka mellett végeztem el a szülésznő iskolát, és 40 évig oszlopos tagja voltam a szentesi szülészetnek. Imádtam, és úgy gondolom, hogy a kismamák is szerettek. Sok időbe telt, mire érzelmileg feldolgoztam, hogy már soha nem leszek része annak a csodának, hogy átvághatok egy köldökzsinórt. De az élet új kihívás elé állított. A változást az hozta az életemben, hogy nyugdíjba mentem. Soha nem gondoltam, hogy 60 év felett még képes leszek újat tanulni. Viszont nagyon érdekelt a fiam hobbija, a méhészet, de nem tudtam semmit a méhekről. Könyveket vettem elő, bújtam az internetet, és sokat tanultam a fiamtól is. Ma már laboratóriumi kísérletek is bizonyítják, hogy a méz gyulladáscsökkentő hatású, kiszívja a vizet a baktérium sejtből, amely ezáltal életképtelenné válik. Ezen kívül energiával látja el a szervezetet, könnyen emészthető, a virágpor 20 fehérjét, nagyon sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaz.

– Hogyan és miért kezdett el kísérletezni a gyógynövényes mézekkel?

– Felszabadult a szabadidőm, értékesítem a mézet, pörgetéskor is hasznos tagja vagyok a csapatnak, főzök rájuk, de beállok fedelezni is. Nagyon élvezetes munka, csak fáradságos, a derekam nehezen bírja. Kilenc évvel ezelőtt megszülettek az unokáim, ami kettős csoda volt, mert a lányok ikrek. Az örömünk nem tartott sokáig, mert a születésük másnapján olyan diagnózist közöltek velünk, amit nem tudtam feldolgozni. Cisztás fibrózis. Ez egy genetikai elváltozás, úgy éreztem, belehalok. Annyi egészséges gyereket segítettem a világra, és az unokáim betegek. A kislányok állandó orvosi kezelés alatt álltak, folyamatos kivizsgálások, antibiotikum-kúrák. Zita húsvétkor pici branüllel szaladgált, mert vénásan kapta az antibiotikumot. Hozzákezdtem búvárkodni, baktériumölő hatású gyógynövényeket kerestem, és rá is bukkantam négyre. Az egyik a legerősebb növényi antibiotikum, az oregánó, a másik a szegény ember antibiotikumának is nevezett kakukkfű. Hozzátettem a citromfüvet, ami gyulladáscsökkentő, gátolja a vírusok szaporodását és nyugtató hatású. A negyedik a menta, ez jó hatású a gyomorra és a torokfertőtlenítésre. Megvettem a gyógyteákat és odaadtam a lányomnak, hogy reggel – este itassa meg Zitával. Egy héten keresztül fogyasztotta, és a kontroll fél év után először negatív lett. A kislányok szerencsére ma egészségesek. Leírhatatlan, amit akkor éreztem. Egyrészt nagyot csalódtam a gyógyszeriparban, másrészt a gyógynövények kerültek az első helyre. Régen sem voltak betegek az emberek, hiszen a család apraja-nagyja ismerte a gyógynövényeket.

– Hol tanult, hogyan gyűjtötte a tapasztalatokat?

– Hivatalosan nem tanultam ezekről semmit, csak önképzéssel. Nagyon akartam tudni és segíteni, egyre jobban beleástam magam. Eljutottam Bükkszentkeresztre, ahol Szabó Gyuri bácsi minden évben gyógynövény napokat rendez, csodálatos környezetben, előadásokkal, kirakodóvásárral. Ott láttam először csokoládés capuccinós, nescafés, mentás mézet, és felcsillant a szemem. Ahogy hazajöttem, vettem mézet, és belekavartam a meglévő négy gyógynövényemet. Hiába kérdeztem a méhésztől, hogyan csinálja, nem árulta el. Megérleltem az üvegben, három hét után leszűrtem és odaadtam a kislányomnak, ez volt az alap méz. Hat évvel ezelőtt, amikor a fiam kitalálta, hogy méhészkedni szeretne, kellett egy bázis, egy méhészet. Az egy holdas terület egy részét tele ültettem gyógynövényekkel. Mára már nagyon sok fajta van, és készítettem a családnak a gyógynövényes mézet. A következő évben már a barátok is megkóstolták és kérték. Aztán fokozatosan bővítettem a palettát. Tele volt a méhes bodzával, amikor virágzott, akkor pörgettük a repcét, beleraktam a bodzát a repcébe és nagyon finom lett. Aztán jöttek a menták, nagyon sokféle volt, borsmenta, fodormenta, macskamenta, almamenta, hozzáraktam a citromfüvet, az is nagyon kellemes ízű méz lett. Persze voltak kudarcok is, nem tagadom, amikor nem sikerült, felforrt az egész, de tovább kísérleteztem, mindent leírtam, van egy saját receptkönyvem. Aztán saját magam kezdtem el forgalmazni a termékeket, és vittem a helyi piacokra.

Jártunk kint Erdélyben, úton-útfélen találkoztunk méhészekkel, és tapasztalatot cseréltünk. Ott láttam, hogy fenyőrügyet raknak a mézbe. Hazajöttem, és utána olvastam az interneten. Megtudtam, hogy a tavaszi fenyőrügy tele van C-vitaminnal, és régen is elrakták. Igen ám, de ha felforralom, a C-vitamin 40 fok felett minden hatóanyagát elveszíti. Úgy gondoltam, hogy ha hidegen érlelem, akkor megmarad a vitamin, azon kívül nagyon jó köhögéscsillapító és torokfájásra is alkalmazható. De nem mindig szárazon köhög az a gyerek, a gyógyszertárban a lándzsás útifűvet árulják szirupnak, és kitaláltam, hogy mi lenne, ha beleraknám a mézbe. Kimentem a Kurca-partra, rengeteg lándzsás útifüvet találtam, megszedtem, raktam hozzá kakukkfüvet és gyömbért, és egy nagyon jó köptetőt sikerült készíteni. Csináltam gyömbéres mézet is, a gyömbér most virágkorát éli, nagyon jó hatású a mézben is. Segít a köhögésben és az immunrendszert is erősíti. A méhes tele van levendulával, júliusban megszedem a virágját, egy kis citromfűvel össze barátkoztatva kellemes nyugi mézet készítettem. A menta citromfűvel együtt nem csak a torokfájásra jó, hanem az emésztésre is. A kaptár másik nagy kincse a propolisz, ezt a fertőtlenítésre és a repedések betömítésére használják a méhek, gyantából, fakéregből, viaszból, virágporból enzimek segítségével készítik. Ha egy kaptárban felüli a fejét a fertőzés, viszi az egész állományt, akár 50-60 ezer méhecskét. De nemcsak nekik jó a propolisz, hanem nekünk is. Szépen meg lehet tisztítani, porrá őrölni és alkoholban kiáztatni. A tinktúrája nagyon erős fájdalomcsillapító, vírus-, baktérium- és gombaölő hatással rendelkezik, erősíti az immunrendszert, 200 féle anyag található benne. Korábban kidobtam, de később megvilágosodtam, hogy lehetne ezt felhasználni, amikor még rengeteg erő van benne, és készítettem belőle krémet. A propolisz külsőleg és belsőleg egyformán hat, és egy méhviasz alapú propoliszos kenőccsel próbálkoztam. Tettem hozzá egy kis teafaolajat, mert az is regenerálja, gyógyítja a bőrt, és egy kis olívát. A fák könnye névre hallgató kenőcs lett belőle, ami gyönyörűen gyógyítja a fekélyeket. Keresztapám 92 éves, 30 évig küszködött lábszárfekéllyel, nagy nehezen rábeszéltük, hogy próbálja ki, és két hónap alatt összehúzta a sebet. Sírva telefonált, és azóta rendben van a lába. Harapás, égés, vágás, műtéti heg, ekcéma, mindenre jó.

– Ön a szentesi javasasszony?

– Nem, én vagyok a szentesi mézes bába (és hangosan felnevet). Hangsúlyozom mindenkinek, hogy ezek a kézműves mézek jótékony hatásúak, de nem pótolják a gyógyszeres kezelést. Nem szeretnék átesni a ló túloldalára, és életem hátralévő részét börtönben tölteni, mint kuruzsló. Egyre inkább azt látom, hogy az anyukák a gyerekeknek viszik, próbálják elkerülni a szintetikus gyógyszereket, ebben nincs tartósítószer, csak méz és gyógynövény. Amíg a vírus nem üzent hadat, addig meg is lehetett kóstolni, ez újdonság volt. Főleg a gyerekek kóstolták, de sokan mondták, hogy „nem szejetem a mézet”. Akkor kitaláltam egy olyat, aminek egyik se tud ellenállni. Tettem bele őrölt diót és fahéjat, krémesítettem, és ezt most már „szejetik”.

– A méz mellett gyertyát is önt, itt vannak az angyalkák, virágok. És látok ajakápolót is.

– Ami a kaptárban van, mindent fel lehet használni. A viasz adott, ezt hosszú procedúra után kifőzöm, megtisztul, és nagyon mutatós és egészséges gyertyákat lehet belőle készíteni. Azért jó, mert fertőtleníti a levegőt, és illatosít is. Ilyen a viasz (és megmutatja a sárga kemény tömböt), ami nagyon jó alapul szolgál a kenőcseimnek, illetve a gyertyáknak. Az ajakápoló alapja is viasz, mert víztaszító, ha rányalunk az ajkunkra, egy védőréteget képez. Mindig bajban voltunk a cipőkenőccsel, és a fa vagy a bőr ápolásával. Készítettem egy pasztát, ami nagyon szépen felújítja a fát, a cipőt, a táskát, gyakorlatilag fára, bőrre egyaránt kenhető, még egy kis fenyőolajat raktam bele. Ha a mézet külsőleg juttatjuk a bőrre, a baktériumokból kiszívja a nedvességet, tehát nagyon jó fertőtlenítő. Akár égés, vágás, horzsolás, akármilyen trauma éri a bőrt, ha nincs otthon más, csak egy kis mézzel bekenem. Igaz, hogy ragad, de rakok rá gézt, vagy egy zsebkendőt. Egyrészt az égési fájdalom alább hagy, és nem gyullad be, nem hólyagosodik fel, ez persze függ a seb nagyságától is. Ha otthon egy kis tégelybe vagy üvegbe teszünk egy kis mézet, rakunk bele egy csipetnyi őrölt fahéjat, akkor van otthon megfelelő fertőtlenítőnk és vérzéscsillapítónk.

– Úgy látom, nem fogy ki az ötletekből. Mi van még a tarsolyában, pontosabban a kaptárban?

– Nagyon sok ötletem lenne még, de nem elég a 24 óra. Ahhoz hogy megtermeljem a növényt, locsolni, szedni, szüretelni kell, 8-10 sorral megmosom. Mire feldarabolom ollóval, sokszor felhólyagosodik az ujjam. Aztán figyelni kell az időjárást, ugyanis csak napsütéses időben, a harmat felszáradása után lehet a gyógynövényeket szüretelni. Közben a termelői mézet üvegezem, címkézem, viszem a piacra. Pedig nagyon sok ötletem lenne még. Ki akarom próbálni például a törökmézet, találtam már receptet, csak még az idő nem adta ki. Volt már gondolatom propoliszos nyalókáról, láttam már olyat, ehhez is van receptem. A másik, ami még nagyon jó lehet, az a propoliszos kúp. A propolisz vírus- és baktériumölő hatással rendelkezik, tehát nagyon nem lehet vele mellé nyúlni. Úgyhogy vannak ötleteim, csak a megvalósításukra nincs elég időm.

– Ön is titokban tartja ezeket a receptúrákat, vagy esetleg tovább adja valakinek? 

– Nagyon őrzöm a recepteket, de a családban tovább szeretném adni, már kijelöltem az unokáimat.

Palicska Irén

Fotó: Vidovics Ferenc

 

 

 

 

Kapcsolatfelvétel

Ha éppen nem vagyunk elérhetők, küldjön e-mailt!