Kunszentmártonból és a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumból indult, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett klinikai és egészségpszichológia szakirányon, négy regénye és egy olvasónaplója jelent meg a szegedi Maxim Kiadónál, melynek szerkesztője és műfordítója is. Lakott Lengyelországban és Kanadában, jelenleg Shakespeare szülővárosában, Stratford-upon-Avonban él férjével. Már eddig is komoly sikereket tudhat magáénak a mindössze 32 éves Szaszkó Gabriella író és blogger, de legnagyobb álma, hogy angolul írjon.
Gabival legutóbb három és fél évvel ezelőtt, első regénye, a Maradj velem után beszélgettünk. A történet azonnal magával ragadott, egy hétvége alatt beszippantott. Mi történt a folytatásban a könyv főhőseivel, a Pennington testvérekkel, és persze az írónővel, aki évről évre újabb kötettel jelentkezik?
– Mi történt veled ez alatt a három és fél év alatt, hogyan lett az első regényes fiatal lányból ötkötetes szerző?
– Ez alatt a három év alatt megszilárdult az, amit csinálok. Emellett elkezdtem szerkesztőként és műfordítóként is dolgozni a kiadómnál, folyamatosan írom a regényeket és blogolok is. Most jelenik meg a …. már számolnom kell, a negyedik regényem, ami egyben az ötödik kötetem.
– Akkor vegyük sorba! A Maradj velem után következett a trilógia második és harmadik része, a Beszélj hozzám és a Vigyázz rám. Ezeket egymás után írtad vagy párhuzamosan?
– Egymás után. Nem szoktam párhuzamosan írni, bár szeretnék, de sose jön össze. Ha elmerülök egy történetben, akkor nem nagyon szeretek másba is belekezdeni. Ráadásul a trilógiát már az első kötet megjelenése előtt írtam, tehát mindig előrébb járok, mint ahogy a kiadó megjelenteti a könyveimet. A trilógia a Pennington testvérek nevet kapta. Az elsőben onnan indul a konfliktus, hogy öngyilkos lesz az idősebb testvér, a kisebbik pedig elkezdi leírni a gyerekkorukat, amelyből kiderül, hogy az anyjuk bántalmazta őket. És akkor betoppan a báty menyasszonya, akivel a kisebb kapcsolatot kezd. A második könyv a lány szemszögéből meséli el a fiúk sorsát, egy új nézőpontból látunk rá a bántalmazásra, és arra, hogyan hat ez egy kívülállóra, aki kapcsolatba kerül a bántalmazottal. A harmadik a halott báty szemszögét hozza be.
– Hogyan változott vagy ért az írói stílusod könyvről könyvre az évek alatt?
– Úgy érzem, hogy már könnyebben írok, kevésbé gondolkodok az alapvető szabályokon, amit még íróiskolás korában sajátít el az ember. Mintha már annyira nem gyötörnének azok a problémák, hogy jól írok-e vagy hogyan írok? Úgy vagyok vele, hogy csak vessem papírra a történetet, és utána majd megszerkesztjük. Úgy érzem, a stílusom is gördülékenyebb lett, főleg a harmadik könyvnél.
– Milyen iskolában tanultad az írást? És most kik segítenek a munkában, a kiadó vagy a szerkesztő?
– Még mielőtt a Maradj velem című könyvemet elkezdtem írni, három hónapig jártam egy nagyon jó író iskolába, és ez szerintem minden írónak kellene, hogy a legalapvetőbb szabályokkal tisztában legyen. Utána volt egy nagy ugrás, ami segített, hogy az első regényemet meg tudjam írni. Azóta már van állandó szerkesztőm a kiadónál, akivel nagyon szeretek dolgozni, és aki jól ismeri a stílusomat. Vele megbeszéljük, hogy milyen bakijaim vannak, és mire figyeljek. Az előolvasó könyves bloggerek is szoktak tanácsokat adni, ugyanis nekem is át kell mennem egy szűrőn, ha beküldök egy kéziratot. Ezt a bloggerek elolvassák, és ők javasolják kiadásra a könyvet. A szegedi Maxim Kiadónál jelentek meg a köteteim, és ugyanitt vagyok szerkesztő és fordító is.
– Ez azért – valljuk be – nagyon nagy dolog, Kunszentmártonból, illetve a szentesi HMG-ből indulva.
– Hát, igen (mondja szerényen, és elneveti magát). Szabadúszó vagyok, távmunkában dolgozok Angliából a kiadónak, és a legújabb, hogy angolról magyarra fordítok könyveket. Általában küldenek egy listát, amiből választhatok. Most éppen egy ifjúsági horror-thrillert fordítok, de nyitott vagyok rengeteg mindenre.
–Most, hogy említetted a horror-thrillert, az írást tekintve belekóstolnál-e más műfajokba is? Milyen célok lebegnek a szemed előtt?
– Most jelent meg a Kora február című regényem, ami mondhatjuk, hogy kicsit könnyedebb, és gondolatkísérlet jellegű. A 20-30-as korosztály problémáit feldolgozó romantikus regény, ez az úgynevezett new adult műfaj. Nagyon sok mindent szeretnék írni, például erősebb pszicho-thrillert, esetleg disztópiát, de úgy érzem, hogy sok témához még változnom kell. Ha érdekel egy téma, az még nem egy történet.
– És hogyan formálod történetté a témát, mi az írói módszered?
– Van egy kisebb író csoportunk, ott szoktunk erről elmélkedni, hogy is működik ez. Mert van olyan, hogy kitalálok egy ötletet, és azt hiszem, hogy meg tudom írni, de az agyam mégis másfelé visz, és mást kel írnom. Ez nem olyan tudatos, ez egy mágikus dolog.
– De hiszen az az igazi, ha ösztönös? Ez az írás lényege, nem?
– Igen, általában próbálok az ösztöneimre hallgatni, hogy ne a tudatosságom vigyen, hanem próbálok arra figyelni, hogy milyen folyamatok munkálnak bennem, és mi az, ami érdekel?
– Ebben mennyit segít a végzettséged, a klinikai és egészségpszichológia szakirány?
– Nem tudom, hogy e nélkül mennyire tudnék lélektani dolgokról írni. Az biztos, hogy segít abban, hogy ismerem a diagnózisok hátterét, nagyon sokszor alkotok mentális problémákkal küzdő karaktereket, tudom, hol kell utána nézni a tüneteknek, a személyiségvonásoknak. De ezt sem annyira tudatosan használom.
– Milyen a fogadtatása a regényeidnek? A saját könyveidet nem fordítod le angolra?
– A Maradj velemet az egyik író barátnőm fordította le, aki sokkal ügyesebb a magyarról angolra fordításban, mint én. Nagy álmom, hogy egyszer angolul is írjak, de az irodalmi nyelv használata nehéz ügy. Vannak nagyon aranyos olvasóim, persze jön pár negatív értékelés is. A mostani könyvem például egy házasságtörésről szól, és ráadásul nő a házasságtörő fél. És ez érdekes módon sokkal jobban megosztotta az embereket, mint az előző, alkoholista, gyerekbántalmazó anya története. Erről valahogy mindenkinek van tapasztalata és véleménye. Ilyenkor lehet érezni, hogy az olvasó fejében végződik a könyv. És azt is érdekes látni, hogy mennyire elítélik, hogy ha egy nő tesz ilyesmit. Ennek a folytatása, a Késő március jelenik meg idén, november-decemberre tervezzük, de ez a vírushelyzettől függ. Májusban a kiadó kérésére készítettem egy kreatív olvasói naplót, és nagyon élveztem vele a munkát. Felsős, illetve gimnazista lányoknak szól, akik szeretnek olvasni.
– Hogyan működik, hogy Angliából vagy szerkesztője és írója egy szegedi kiadónak?
– Nagyon szeretek kint élni, mert teljesen más világnézetet kölcsönöz, hogy ennyi országban laktunk már, Lengyelországban, Kanadában két hónapot, Angliában pedig három évet. Egyébként a férjem munkája révén költöztünk ide, most vettünk egy házat Birmingham közelében, Stratford-upon-Avon-ben, ami Shakespeare városa, és mindig elcsodálkoztunk, hogy milyen gyönyörű.
– Érzed a nagy előd szellemiségét?
– Mondhatjuk, hogy még nem igazán sikerült megismerkedni a várossal, ugyanis márciustól június végéig teljesen be voltunk zárva a kertvárosba, de remélhetőleg, hamarosan több lehetőségünk lesz felfedezni, mivel gyönyörű a környék. De talán egy kicsit túl nagy nyomás is lenne, ha ennyire nagy előd nyomdokaiba szeretnék lépni.
Palicska Irén
