Kettős évfordulót ünnepeltek a Négyesi családban augusztus 3-án. Négyesi János nyugalmazott iskolaigazgató 80. születésnapját és 57. házassági évfordulóját feleségével, Juhász Éva tanárnővel. Az Együtt Szentesért Egyesület köszöntötte még ma is aktív alapító tagját, aki jól van, és szívesen emlékezett vissza kollégáira, tanítványaira, valamint a közösen átélt történetekre.

Szobota Imréné, az egyesület elnöke köszöntötte az ünnepeltet, a meghívott vendégek pedig olvasnivalóval és innivalóval kedveskedtek neki. A 80. születésnapi ünnepségre eljött egyik első tanítványa, Szobota László is. Négyesi János 1963. augusztus 1-jén került ki Nagytőkére, és László a legelső osztályába járt. – Nagy szerencséje volt, hogy akkor még nem osztályoztuk a szorgalmat. Édesanyja sokat panaszkodott, hogy semmit nem tanul otthon a gyerek. Megbeszéltük, hogy ebéd után visszajön az iskolába, délutánonként ott tanul, és segít az iskola körüli teendőkben is. Többek között akkor ültettük az épület elé azokat az akácfákat, amelyek még ma is megvannak – mesélte az első történetet az igazgató. A 60-as években megszűnt a szegedi tanítóképző, ami az utánpótlást adta. A Ratkó-korszak gyermekei viszont akkor kezdtek iskolába járni, és nem volt pedagógus. Sokan elmentek képesítés nélküli tanítani, akik közül aztán többen elvégezték a főiskolát és megállták a helyüket a tanári pályán. Ez főleg a tanyasi és a falusi iskolákat jellemezte. Volt olyan év Nagytőkén, hogy 140 gyerek járt az intézménybe, ma pedig már csak óvoda működik. – Még képzősök voltunk Szegeden, és Majzik Sándor volt a tanítók doyenje, az első osztály tanítója 35 évig. Felkészítettek bennünket a bemutató tanításra, nagyon figyeljünk és jegyzeteljünk, hogy mit fogunk látni, hallani, mit mond a tanító, és mit felelnek rá a gyerekek. Az öreg halász és a tenger történetét dolgozták fel. Hozzátartozik, hogy Majzik bácsi az elsősöket is magázta. Megkérdezte őket az első benyomásokról, mit jegyeztetek meg. Jelentkezik egy kicsit beszédhibás kisfiú. „Maga mit jegyzett meg? Majzik bácsi kérem, azt jegyeztem meg, hogy a halásznak egy ringyó a felesége.” – elevenítette fel Négyesi János a több évtizedes emléket.

 

A fiatal tanító feleségével került ki Nagytőkére, a lakásban nem lakott senki, de az egyik szobában nyulakat tartottak, a másikban csirkéket, úgyhogy volt mit takarítaniuk. – A takarító néni, áldott jó Kiss néni körbemeszelte az iskolát Monarchia-sárgára – akkoriban minden tanyasi iskola olyan színű volt – kivéve a tűzfalat, mert azt nem érte el. Vágtam a kertben egy hosszú akácfa ágat, hozzákötöttem a meszelőnyélhez, és befestettem a ház végét. Egyre többen sétáltak arra, és délután már az egész falu tudta, hogy az új tanító bemeszelte a tűzfalat.  Az igazgató 12 féle társadalmi funkciót látott el a faluban, többek között ő volt Népfront titkára, járási tanácstag, a könyvtáros, a kultúrház igazgatója. – Egyik délután megyek hazafelé, a két gyerek bömböl, a feleségem bömböl, a kutya csak nézi őket, hogy mi történt? Mondja a feleségem, hogy itt volt egy ember, és ha nem vállalom el a lövészet vezetését, akkor elvitet Lentibe határőrnek. Hát, egye meg a fene, akkor elvállalom azt is, de a mai napig nem tudom, hogy Nagytőkén volt-e puska, vagy sem – mesélte nevetve. Nem kellett sokat várniuk a vendégeknek a következő történetre sem. Minden évben elvitték kirándulni a gyerekeket az iskolából Kecskemétre, Budapestre, Debrecenbe. Pesten a lányok egy részével elmentek a vidámparkba, de épp nagy meccs volt a Népstadionban. – Székely Sanyi kollégám nagy futballdrukker volt, és megkérdezte, hogy ki tart vele, aztán úgy 10-12 fiúval elment szurkolni. A meccs közben egyszer csak megszólal az egyikük: „Tanár úr, az a fekete ruhás miért szaladgál, ha sose rúg a labdába?”

Rendőrségi ügye is akadt a 40 év alatt az igazgató úrnak. Október végén ketten elszöktek az iskolából, mindenhol keresték őket, végül szóltak a rendőrségnek. A Tisza gátról kerültek elő, kiderült, hogy a McDonald’s-ból akartak szívószálas kólát venni, csak a másik irányba indultak el. Volt olyan eset is, ami a bíróságon végződött. Három fiú gázöngyújtókat lopott Kiss Gyurka bácsi üzletéből. Éjszaka vésőkkel, kalapácsokkal kibontották hátulról a falat, a rendőrség azonban semmi nyomot nem talált. Az egyik kölyök óvatlanul bement megtöltetni az öngyújtóját. „Hú, de jó öngyújtód van, hol vetted? A haveromtól. Én is vennék ilyet, tudod, hol lakik a haverod?” És a fiú tudta. a szemfüles kereskedő pedig lecsapott rá, és a rendőrséggel ment ki a barátja házához. Az ügyből bírósági tárgyalás lett, és Négyesi János képviselte az iskolát. Az ügyész megkérdezte a fiúkat, hogy miért törtek be az üzletbe, mire az egyik megszólalt: „Mert nem fizetett adót.” Erre már a bíró is elnevette magát, Végül az iskola járt el velük szemben fegyelmi ügyben.

A tanár úr visszaemlékezett a Damjanich iskola legendás tantestületére is, amelynek egyharmada férfi volt, méghozzá a 30-40 – es korosztályból. Ott soha semmilyen fegyelmi probléma nem volt, mindig nagyon jó hangulat uralkodott, még a gyerekek se értették, hogy miért jön ki mindenki nevetve a tanáriból. Ehhez persze hozzátartozott a két tréfamester, Nagy Béla és Szemerédi András. János bácsi mesélt a szigligeti táborozásokról is. Amikor 1982-ben leégett az üdülő, Szentesről mentek a kőművesek, hogy felújítsák az épületet. – Egy este hazaértem, és a garázs előtt egy csomó palaszög várt, rajta egy papírral, ha ez nem lesz reggel 6-ra Szigligeten, akkor hazajönnek a mesterek. Éjfélkor kocsiba ültem, reggel én költöttem a kőműveseket és a két táborozó osztályt a tanárokkal. A sok vicces történet mellett egy megható emléket is megosztott a vendégekkel Négyesi János. Az egyik osztály 30 éves találkozójára hívták meg, oda járt egy kislány, aki első osztályos kora óta nagyon ragaszkodott hozzá, minden szünetben fogta a tanító kezét, és ez így ment nyolcadikig. A találkozón megkérdezte az egyik osztálytársa, hogy miért fogta mindig az igazgató bácsi kezét? Mire azt felelte: „Nyolc évig volt apám.”

Négyesi János 1963-ban a Szegedi Tanítóképző Intézetben szerezte meg általános iskolai tanítói oklevelét. A diploma megszerzése után a nagytőkei általános iskolában kezdett el dolgozni. 1965-ben megbízást kapott Nagytőke és Magyartés községek hat tanyai iskolájának igazgatására. 1968-ban tanári képesítést szerzett. 1970-ben kinevezték a szentesi Dolgozók Általános Iskolájának vezetésére. 1975-től tíz éven át a Damjanich János Általános Iskola igazgatója volt. 1985-ben kinevezést kapott az akkori Köztársaság téri iskola vezetésére. Az iskolát a katolikus egyház 1993-ban visszakapta, így felajánlotta lemondását, de a főigazgató kérésére a fenntartó meghosszabbította megbízását. 2002-ben ment nyugdíjba, azonban még egy évig óraadóként dolgozott. 40 éves szolgálati idejéből 37 évig volt igazgató.

Palicska Irén

 

 

 

Kapcsolatfelvétel

Ha éppen nem vagyunk elérhetők, küldjön e-mailt!