Amikor a Petőfi Cukrászdáról írunk, vagy a színházról osztunk meg cikket, interjúkat, képeket, olvasóinkat elragadja a nosztalgia. Ez egyfajta sóvárgás, vágyakozás a múltban átélt élmények után. Vannak, akik üveggömböket gyűjtenek, valahányszor utaznak, mások még a koncert- és mozijegyeket is elteszik emlékbe. Eleinte még én is ragaszkodtam a tárgyakhoz, de a költözések után valahogy már nem voltak fontosak. Az évszámokkal is bajban vagyok, mi, mikor történt, de tisztán emlékszem a japánakác illatára, amikor mamám kapujába érek, a csongrádi utcák fölött összeboruló fák alatti bringázásokra. Amikor gyerekként evezős versenyt nyertem, a célbaérés utáni kellemes fáradtságra, a kezemen lévő bőrkeményedésekre, a Tisza illatára. Arra a pillanatra, amikor el kellett volna hinnem, hogy többre is képes vagyok.

Soha nem felejtem azt az adrenalint, amikor először ültem rádiós műsorvezetőként mikrofon mögé, vagy megjelent az első cikkem a megyei lapban. Azt nem tudom már, hogy kitől hallottam, de mindig a fülemben cseng: „Vagy csináld teljes erőbedobással, vagy sehogy!” Talán ezek az igazi élmények, illatok, szúrós nézés, vagy épp egy mosoly. A Trabant illata a szőlőbe menet, vagy épp az első csók íze.

Ahányan vagyunk, annyi élményünk van, amelyekre szívesen, vagy épp szomorúsággal tekintünk vissza, de vannak. A Szentesi Élet pedig megörökíti mindazt, amire emlékezhetünk, visszalapozhatjuk, nosztalgiázhatunk. A múlt hétvégén megnyitott a Panoráma kávézó, államtitkári látogatás is volt az épülő, szépülő Tóth József Színház és Vigadóban. A szakács szakmában Dömsödi Imre Aranykoszorús mester díszoklevelet vehetett át. Kellemes lapozgatást!


Forrás…

Kapcsolatfelvétel

Ha éppen nem vagyunk elérhetők, küldjön e-mailt!