Dr. Molnár Gyula Erdélyben, Máramarosszigeten született 1943. január 3-án. Édesapja főjegyző volt. 1961-ben érettségizett a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban. Osztályidegenként évekig nem vették fel az orvosi egyetemre. Aktívan sportolt: első osztályú vívó volt. Négyévi munka után, ötödszöri próbálkozásra 1965-ben nyert felvételt a Szegedi Orvostudományi Egyetemre, ahol cum laude minősítéssel orvosdoktori oklevelet szerzett 1971-ben. Egy év körzeti orvosi munka (Eperjes) után meghívást kapott dr. Máté Konrád tanár úr jóvoltából a Szentesi Kórház belgyógyászati osztályára. 1977-ben belgyógyász szakvizsgát tett.
Ezt követően kórháza „kölcsön adta” Eperjes és Fábiánsebestyén községeknek, ahol, mint körzeti főorvos tevékenykedett. 1982-ben a kórház és a városi vezetés kérésére visszatért, és belgyógyász főorvosként dolgozott a járóbeteg ellátásban.
1997-ben foglalkozás-egészségügyi szakvizsgát tett, és ugyanakkor nevezték ki a Csongrád Megyei Területi Kórház-Rendelőintézet igazgató főorvosának, egyúttal a kórház igazgató-helyettesének is. 2003-ban szívműtéte miatt 100 százalékos rokkanttá nyilvánították, de továbbra is ellátta feladatát. 2005 nyarán kéri felmentését az igazgatói teendők alól. Három felnőtt gyermeke és négy unokája van. Orvosi közleményei jelentek meg az Orvosi Hetilapban és a Csongrád Megyei Egészségügyi Intézmények Tudományos Közleményében.
Az orvosi hivatása mellett egész életét végigkísérte a vöröskeresztes mozgalomért kifejtett karitatív, közéleti és kulturális tevékenysége. 1962 óta a Magyar Vöröskereszt tagja. 1972-től lakóterületi elnöke, majd az 1970-es évek közepétől járási alelnök-elnök. 1982-től a járások megszűnésével városi-területi elnök. 1992-től két és fél cikluson keresztül a Magyar Vöröskereszt Országos Alelnöke, a Magyar Vöröskereszt Szentesi Területi Szervezet elnöke. 1989-ben Együtt a Véradókért – Szentesen alapítványt hozott létre az országban elsőként.
A román forradalom kirobbanásakor segélyküldeményeket indított Aradra, Temesvárra, és öt éven keresztül Erdélybe – Háromszékbe. Testvérszervezeti kapcsolatot létesít a Vajdasági-Bácskatopolyai Vöröskereszt Szervezettel, amely az utóbbi évtizedekben nemcsak szakmai, hanem baráti kapcsolattá is vált. A délszláv háborúban a vajdasági lakosoknak és kórházaknak juttatott segélyek, életmentő gyógyszerek adományozása miatt meghurcolják, majd minden koholt vád alól felmentik. Humanitárius segítségnyújtásáért a Szerb Vöröskereszt előbb ezüst, majd arany érdemrendjével tüntetik ki (1998-2000).
Az Orvosok a Rákbetegekért – Szentesen Alapítvány kuratóriumi elnöke.
A Magyar Üzemegészségügyi Orvosok Tudományos Társaságának elnökségi tagja, az Alföldi szekció elnöke. 2008-tól Szentes Város Önkormányzat Szenior Tanácsának tagja.
Számos helytörténeti munka megjelenésében vett részt.
A Hubertus Kereszt arany fokozatának és a Nimród emlékéremnek a tulajdonosa.
A Nemzetközi Vöröskereszt meghívására két ízben vesz részt Genfben nemzetközi humanitárius jogi kurzuson. Szakmai utakon jár számos európai országban, Kínában, Dél-Afrikában, Kaliforniában, Mexikóban, Brazíliában.
1979-ben kimagasló véradásszervezői tevékenységéért, az önkéntes, térítésmentes véradó mozgalom hazai és európai eredményeiben szerzett érdemeinek elismeréseként a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben részesül.
A Magyar Vöröskereszt Érdemérem bronz, ezüst, és két ízben arany kitüntetését kapja. A Kiváló véradó és véradásszervező, valamint számos egyéb kitüntetés tulajdonosa: Kiváló Egészségnevelő 1975, Szentesért – arany fokozat 1986.
2001-ben Szentes Városért Pro Urbe-díjat kap magas színvonalú gyógyító munkájának elismeréseként, és a vöröskeresztes mozgalomban kifejtett karitatív, közéleti, szociális és kulturális tevékenysége elismeréseként. Ugyanebben az évben a kórház Kiváló Orvosa.
2003-ban a Vöröskereszt Csillagrendjét adományozzák munkásságáért.
2005-ben Dr. Bugyi István emlékéremmel tüntetik ki.
2016-ban a Vöröskeresztes Munkáért Gyémánt fokozatú kitüntetésben részesült.
#szentesielet #tajekozottnaklennijo #varosihetilap #szentes
www.szentesielet.hu
Közélet|32
Egészségügy|38
